KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/március
KRÓNIKA
• (X) : Hontalan hon
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Bori Erzsébet: Tatabánya, Glasgow Skót-magyar
• Vasák Benedek Balázs: Tank, felhő, jegenye Erdély Miklós kívül és belül
• Erdély Miklós: Istentisztelet a valósághoz A happeningről
• Schubert Gusztáv: Filmesek a ravatalnál Halál egyenes adásban
• Tamás Amaryllis: Minden titkok értelme Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bóna László: Élet veszélyben Túlélő-magazinok
• Forgách András: Vérontástechnikák Jackie Brown
• Pápai Zsolt: Játék az árnyakkal Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk, játékfilmek, eredeti forgatókönyvek
• Bikácsy Gergely: Lassú terek, olvadó időben Manoel de Oliveira
• N. N.: Manoel de Oliveira filmjei
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Fenékig tejfel Edinburgh
• Kúnos László: Tisztes ipar Svéd filmhónap
• Kúnos László: Hamsun Beszélgetés Jan Troell-lel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Moziéletrajz Oxford Filmenciklopédia

• Reményi József Tamás: Látni akarták Putti Lya-repríz
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Őrizem a szemetet 6:3
• Muhi Klára: Bábeli szerelem Natasa
• Gyurkovics Tamás: Árukapcsolás Kalózok
LÁTTUK MÉG
• Lajos Sándor: Szerelmes Shakespeare
• Tamás Amaryllis: Gabbeh
• Turcsányi Sándor: A púpos
• Varró Attila: Nightwatch – Éjjeliőr a hullaházban
• Békés Pál: Good Will Hunting
• Stein Ernő: A nő kétszer
• Vidovszky György: Dolcsi vita
• Mátyás Péter: A csók
• Ardai Zoltán: A játék ördöge
• Köves Gábor: Ronda ügy
• Zsidai Péter: A katona
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pornógólok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Horror

Szellemmozi

Botrány a másvilágon

Molnár Gál Péter

 

Megölnek egy gengsztert (Paul Muni). Lelke a pokolba kerül. Az ördög (Claude Rains) visszaküldi az élők közé a földre. A bűnöző egy bíró testébe költözik. Ez mulatságos bonyodalmakat okoz. Archie Mayo rendezte (1946) Angel on My Shoulder címmel. Magyarországon Zűrzavar a mennyországban címmel sikerrel játszották az amerikai filmek mozikból kitiltása előtti utolsó percekben. A Zűrzavar a mennyországban egy korábbi amerikai siker találatának újabb lefölözése volt. A sátánt ott is Claude Rains játszotta, a Casablanca rendőrfőnöke és az 1943-as Az operaház fantomja. Ott egy magánrepülőgépével halálos balesetet szenvedett műkedvelő szaxofonost küld vissza a földre. Itt jön Mr. Jordan volt a film címe. Alexander Hall rendezte (1941) Harry Segall Félúton az égbe című színdarabjából.

A siker ismétlésre csábít. Robert Montgomery vígjátéki szaxofonos-kí-sértete másolatokat fialt. Irány a Föld! (1947) ugyancsak Alexander Hall rendezésében. Spencer Tracy volt a hazajáró kísértet az Egy Joe nevű fickó (1941) esetében. Rendezője: Victor Fleming. Csak a jó ég tudja (1947), Albert S. Rogell rendező fölözte le a korábbi sikert. Raoul Walsh 1945-ben ismétli meg a kísértet-komédiát (Éjfélkor üt az óra). 1978-ban újra fölmelegítették az eredeti történetet: A mennyország várhat címmel.

Amikor a Columbia filmgyártónál kísérteni kezdenek a vidám szörnyek, William Beaudine rendező a kis költséggel dolgozó Monogramm gyárban Elszabadult kísértetek (Ghosts on the Loose, 1943) címmel megcsinálja a maga vidám ijesztgetőjét. Ebben ugyan nincsenek valóságos szellemalakok, csak bohózati helyzetek egy elhagyott vén házban, ahol a pécsi öregdiákokhoz hasonlító amatőr színjátszó-csoportot – The East Side Kids – halálra rémítenek a kísértetnek vélt, rosszban sántikáló bűnözők, élükön Lugosi Bélával, a kiszolgált rémszínésszel.

Hal Roach is megkeresi a maga pénzét a divatba jött kísértetekkel. Thorne Smith regényéből (The Jovial Ghost) ontani kezdi a hamarosan népszerűvé váló Topper-sorozatot. Filmbohózati szakembereket állít csatasorba: a Marx-fivéreket rendező Norman Z. McLoodot (Topper, 1937; Topper utazik, 1939), a Mac Sennett-ötletember Roy del Rut-hot, aki a Stan és Pan-bohózatokat rendező Gordon Douglas forgatókönyvéből leforgatja a Botrány a túlvilágont (Topper Returns, 1941), ahol egy vidéki kastélyban hol megjelenik, hol eltűnik a kacéran szőke kísértet (Joan Blondel) vagy fáradságot sem vesz, hogy testet öltsön, de szenvedélyes dohányos lévén, az üres szobában sétáltat egy égő cigarettát. A szellemtörténet legszellemesebb filmbohózati gegje azonban egy kerekre rémült szemekkel újra meg újra a szalon bőrkarosszékébe telepedő szerecseny sofőr, aki ahányszor kénytelen beletelepedni a székbe, az hátradől vele, és menthetetlenül zuhan lefelé az elvarázsolt kastély aknájába, hogy csobbanva elmerüljön a ház alatti kikötő tengervizébe és egy játékos fóka bökdöséssel akadályozza meg, hogy kimásszon a stégre.

Talán valami törvényszerűség engedte ki a palackból a szellemeket. Jellemző, hogy a londoni West Enden ugyancsak 1941-ben mutatják be Noel Coward kísértet-komédiáját: Vidám kísértet (Blith Spirit). Színesfilmet forgat belőle az angol filmgyártás nagyja: David Lean, főszerepben Rex Harrisonnal. Két feleségét Kay Hammond és Constance Cummings játszotta.

A franciák is kiveszik részüket a kísértethistóriákból. René Clair – igaz Angliában – leforgatja az amerikai újgazdagok vásárolta és Kaliforniába szállította Eladó kísértetet (The Gost Goes West, 1935), majd az USA-ban a Boszorkányt vettem feleségül (I Married a Witch, 1942) és a Holnap történt (It Happened Tomorrow, 1943) kísértetvígjátékokat. Az elsőben egy skót klán kísértetleszármazottja bolyong az ódon kastély építőkövenként becsomagolt és tengerentúlra elhajóztatott falai között, a másodikban Veronica Lake szemébe lógó szőke hajjal kísértetként keres magának házastársat, miután egy középkori boszorkányper elítéltjeként papájával együtt máglyára ítéltetett; a harmadik Clair-bohózatban pedig egy fiatal újságíró azzal csinál karriert, hogy előre megkapja egy jóindulatú kísértettől a másnapi újságot.

Az ijesztgető kísértetek, szörnyek, rémalakok a nagy gazdasági válság idején, a hangosfilm első óráiban lepték el a mozik vásznait: Drakulák, Frankensteinek, Vérfarkasok, Zombik, a túlvilágról visszajáró nyughatatlan kísértetek rémítgetéssel nyugtatgatták közönségüket. Amikor azután kitört a háború, sovány vigaszt nyújtottak a kísértetek. A hátországban maradt moziközönség elvárta, hogy a szellemek mulatságosak legyenek. Mosolyt igényeltek rémület helyett.

Két közrendőr áll egy komor koporsó mellett: Abbott és Costello. (Abbottand Costello Meet Frankenstein, vagyis A. és C. találkozik Frankensteinnel, 1948. Rendező: Charles T. Barton). Lou Abbott kezében Drakula-háziszabályzatot tartva olvasgat. Kinyílik a koporsó fedele, kinyúlik belőle az élőhalott jobbja. Lou félelemtől visítva hívja vissza elkódorgott barátját. Az visszajön, letorkolja. Újra magára hagyja. Lassan fölnyílik ismét a koporsó fedele. Drakula a résen ismét kidugja a kezét. Megismétlődik az előbbi jelenet: segítséghívás, visszajövetel, fölényes letorkolás. Lou magára marad. Drakula újra életjelet ad a koporsóból. Lou kiáltana, de nem jön hang a torkán. Föltárul a koporsó fedele. Ott fekszik Lugosi Béla. Szétveti feketeszárnyú köpenyét, kiszáll a koporsóból és üldözőbe veszi a kövér közrendőrt.

Egy másik bohózati jelenetben Lou és Frankenstein (Boris Karloff) hevederrel a műtőágyra erősítetten fekszenek. Lugosi-Drakula megforgatja a kerekeken guruló ágyakat, az ijedős rendőr újra meg újra a rémisztő szörny mellé kerül. Sikoltozik félelmében.

A háború után vagyunk, szétfoszlottak a romantikusán fenyegető, éjféli fellegek. Kisütött a nap. A nézők nem hisznek már a kísértetekben. Vagy, ha játszanak a gondolattal, hogy léteznek megmagyarázhatatlan túlvilági erők: nem félnek valójában, a megnyert háború pimaszul önelégültté tette őket. Úgy hiszik: minden hatalmat legyőzhetnek erejükkel, kitartásukkal. Így ért véget a harmincas évek ijesztő élőhalottjainak és kísérteteinek uralma.

Egészen az ötvenes évek második feléig kellett azután várni, hogy ismét visszajárjanak kísérteni a mozik vásznára. A kísértetektől mosolyra nyíló ajkakra odafagyott addigra a jókedv és megjelentek újra Drakula gróf vércseppjei.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 34-35. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4021