KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/március
KRÓNIKA
• (X) : Hontalan hon
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Bori Erzsébet: Tatabánya, Glasgow Skót-magyar
• Vasák Benedek Balázs: Tank, felhő, jegenye Erdély Miklós kívül és belül
• Erdély Miklós: Istentisztelet a valósághoz A happeningről
• Schubert Gusztáv: Filmesek a ravatalnál Halál egyenes adásban
• Tamás Amaryllis: Minden titkok értelme Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bóna László: Élet veszélyben Túlélő-magazinok
• Forgách András: Vérontástechnikák Jackie Brown
• Pápai Zsolt: Játék az árnyakkal Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk, játékfilmek, eredeti forgatókönyvek
• Bikácsy Gergely: Lassú terek, olvadó időben Manoel de Oliveira
• N. N.: Manoel de Oliveira filmjei
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Fenékig tejfel Edinburgh
• Kúnos László: Tisztes ipar Svéd filmhónap
• Kúnos László: Hamsun Beszélgetés Jan Troell-lel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Moziéletrajz Oxford Filmenciklopédia

• Reményi József Tamás: Látni akarták Putti Lya-repríz
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Őrizem a szemetet 6:3
• Muhi Klára: Bábeli szerelem Natasa
• Gyurkovics Tamás: Árukapcsolás Kalózok
LÁTTUK MÉG
• Lajos Sándor: Szerelmes Shakespeare
• Tamás Amaryllis: Gabbeh
• Turcsányi Sándor: A púpos
• Varró Attila: Nightwatch – Éjjeliőr a hullaházban
• Békés Pál: Good Will Hunting
• Stein Ernő: A nő kétszer
• Vidovszky György: Dolcsi vita
• Mátyás Péter: A csók
• Ardai Zoltán: A játék ördöge
• Köves Gábor: Ronda ügy
• Zsidai Péter: A katona
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pornógólok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Boszorkányház

Kovács Kata

Boszorkányház – magyar, 2020. Rendezte és írta: Nyíri Kovács István. Kép: Blahó László és Dorcsák Gábor. Szereplők: Bakos Éva (Magambál), Fazekas Júlia (Luca), Nagypál Gábor (Rázsoly), Mészáros Piroska (Tenke), Kuna Kata (Nina). Gyártó: Film Wizard. Forgalmazó: Romis. 100 perc.

 

Nyíri Kovács István 2006-ban bemutatott Szűzijáték című filmjével és a két évvel későbbi

Rövid, de keménnyel határozottan helyet foglalt magának a magyar független filmes szcénában, így aztán meglepő, hogy következő mozijára több mint tíz évet kellett várni. A továbbra is szinte nulla büdzséből forgató rendező a Boszorkányházat ugyanazokkal a fő alkotóelemekkel teszi érdekessé, amelyek miatt a közönség korábbi munkáit is kedvelte: szatirikus hangvétel, jó adag személyesség, önreflexió és önirónia. A Hétköznapi Vámpírok és az uristen@menny.hu szabálytalan szerelemgyerekéről van szó: egy Fillér utcai családiházban élő boszorkányközösség életébe csöppenünk, a hétszáz éves Magambál, a nimfomán Luca, a dzsigoló férfiboszorkány Rázsoly, a boszorkánytudományt négyszáz éve gyakorló Tenke és az ifjú, lelkes tanonc Nina félig-meddig legálisan működtetett üzemébe, ahol munkaidőben tanácsadásra fogadják a betévedő kuncsaftokat. Magambál egy nap beleszeret egy idős mozigépészbe, akiről kiderül, hogy haldoklik, és az asszony úgy dönt, maga is szeretne megszabadulni az örökléttől, ez azonban nem is olyan egyszerű, a családként működő közösség azonban mindent megtesz, hogy tervét támogassa.

A viszonylag kötött dramaturgiával és precíz történetvezetéssel végigvitt alkotás az áldokumentarista kerettörténetnek és a valóságshow narrációs eszközeinek – a szereplők időről időre leülnek és kommentálják az eseményeket – köszönhetően nagyon is követi a kortárs trendeket, ugyanakkor hiányzik belőle, ami igazán magával ragadóvá tehetné: a megfelelő időzítés és az igazán jól ülő, eredeti poénok. A jó színészi játék és az ökörködő, barkácsfilmes alaphangulat szívet melengető ugyan, de nehéz belátni, a rendező miért helyezte trash-misztikus közegbe a filmjét, amikor a legjobban szemmel láthatóan a kisrealista poénokhoz ért, lásd a teletál futárnak öltözött adóellenőr nagyszerű epizódját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14508