KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/március
KRÓNIKA
• (X) : Hontalan hon
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Bori Erzsébet: Tatabánya, Glasgow Skót-magyar
• Vasák Benedek Balázs: Tank, felhő, jegenye Erdély Miklós kívül és belül
• Erdély Miklós: Istentisztelet a valósághoz A happeningről
• Schubert Gusztáv: Filmesek a ravatalnál Halál egyenes adásban
• Tamás Amaryllis: Minden titkok értelme Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bóna László: Élet veszélyben Túlélő-magazinok
• Forgách András: Vérontástechnikák Jackie Brown
• Pápai Zsolt: Játék az árnyakkal Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk, játékfilmek, eredeti forgatókönyvek
• Bikácsy Gergely: Lassú terek, olvadó időben Manoel de Oliveira
• N. N.: Manoel de Oliveira filmjei
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Fenékig tejfel Edinburgh
• Kúnos László: Tisztes ipar Svéd filmhónap
• Kúnos László: Hamsun Beszélgetés Jan Troell-lel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Moziéletrajz Oxford Filmenciklopédia

• Reményi József Tamás: Látni akarták Putti Lya-repríz
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Őrizem a szemetet 6:3
• Muhi Klára: Bábeli szerelem Natasa
• Gyurkovics Tamás: Árukapcsolás Kalózok
LÁTTUK MÉG
• Lajos Sándor: Szerelmes Shakespeare
• Tamás Amaryllis: Gabbeh
• Turcsányi Sándor: A púpos
• Varró Attila: Nightwatch – Éjjeliőr a hullaházban
• Békés Pál: Good Will Hunting
• Stein Ernő: A nő kétszer
• Vidovszky György: Dolcsi vita
• Mátyás Péter: A csók
• Ardai Zoltán: A játék ördöge
• Köves Gábor: Ronda ügy
• Zsidai Péter: A katona
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pornógólok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Férfikor

Hétköznapi férfiak hétköznapjai

Kolozsi László

 Politzer Péter vágó első egészestés rendezése képes újat mondani a férfilétről.


 

Az egyik legnevesebb amerikai forgatókönyvírás guru szerint, annak a forgatókönyvnek, ami nem a hős életének legfontosabb időszakát meséli el, nem sok értelme van. A forgatókönyvnek a hős legfontosabb egy hetét, de ha lehet, ragaszkodva Arisztotelészhez, nem is ilyen hosszú időszakot, hanem csak egy sorsdöntő napját kell elmesélnie. Azt a drámai időszakot, amikor a hős belátóképessége és a körülmények oly módon ütköznek, hogy abban felvillan valami mélyen és megrázóan tragikus. Azt a pillanatot kell megmutatnia, amikor a főszereplőnek úgy kell döntést hoznia, hogy nem is sejti, mi fog történni, mert nem látja át a feltételeket.

Politzer Péter három karakteres, letapogatható háttértörténettel rendelkező férfihősének ugyan nem a legfontosabb napját látjuk, ugyanakkor a film a Robert McKee és Arisztotelész támasztotta feltételeknek egyebekben megfelel. Ugyanis a szereplők mindenképpen sorsfordító vagy sors egy szakaszát vagy egészét meghatározó, azt lezáró eseményeket élnek meg a kissé komótosan haladó fekete-fehér epizódokban. A három férfihős három életkort és három életstációt jelenít meg: az önállóságot próbálgató gyermekkort, a középkorú nagybőgős kamarazenész a házasság krízisét éli át, az öregember, a külsejére még kilencvenegy évesen is adó fotográfus az időskori magányét, az egyedül maradottak csöndes rémületét. Mintha Gustav Klimt Három életkor című festményének mozgóképes férfi-verzióját látnánk, egy-egy életút jellegzetes napját. Stációkat, melyek elvezetnek valamiféle megoldáshoz, az életszakasz lezárásához, de ezekben a stációkban nem elsősorban a beszűkült belátóképesség vagy a körülmények összjátéka nyilvánul meg, hanem a karakter. Elég sokat megtudunk a férfihősök hátteréről, vagy azért, mert a drámai szituációk egyértelművé teszik, mi történt velük, vagy azért, mert a maga szereplő mondja el, mi és hogyan esett meg vele. Ez utóbbira a példa a fotós, Szipál Márton, aki mindvégig monologizál, elbeszéli az életét (álnév mögé bújva ugyan, de időnként érezhetően a saját életét idézi fel): különösen tragikus házasságát a jeles zongoristanővel, akinek mintegy vigaszképpen, kárpótlásképpen hamisított lemezeket, és ezekekkel a hamisított lemezekkel ért el, nem sokkal a halála előtt, a feleség hamis – kettőjüknek a sorscsapás elviseléséhez erőt adó – sikereket. A színházban játszó remek zenész, Frank – a jazzbőgős Vass Péter alakítja – krízise nem ilyen megrázó: kizárja magát a lakásból, nehezen indul a napja. Róla egy a gyerekekre vigyázó nagyival folytatott beszélgetésből derül ki, hogy félrelépett, majd később egy barátjával folytatott beszélgetésből az is, kivel. A bőgős epizódjai olykor annyira suták, mint maga a bőgős. Ám éppen a jelenetek és magának a bőgősnek a sutasága az, ami megfogja, a történetre érzékennyé teszi a nézőt.

Ez az abszolút hétköznapi hős, akitől távol áll minden beképzeltség, minden kivagyiság, a korai Szabó filmek naiv hőseire, illetve a rendező Politzer Péter vágta némely film hétköznapi hősére, a Hajdu Szabolcs filmek hőseire emlékeztet. A valóságtól legelemeltebb, legköltőibb, mindenképpen az anyukája balesete miatt egyedül maradó, az első szerelemszerűségbe belezuhanó kisfiú, Samu néhány epizódja. Fischer Samu a vélhetően improvizatív jelenetekben érettebbnek tűnik, mint az idősebb férfiak, és bár a három karakter külsőre, minden szempontból nagyon különböző, mintha valamiféle előképét adná az örök és változtathatatlan férfihibáknak is. Éppen ettől a zavarba ejtő zárlattól olyan különös és erős film a Férfikor, lesz több egyszemélyes szkeccsfilmnél. Samu jelenetein keresztül lehet megérteni, mi is lehetett egyik legtöbbet foglalkoztatott vágónk szándéka, amikor ezt a filmet megrendezte: arról szólni, ami a férfijellemben megváltoztathatatlan, ami állandó, és időtlen. És ebből a szempontból Politzer filmje rokona az egy fiú sorsát éveken át követő Richard Linklater különleges biográfiájának (amire a cím nem is túl halványan utal), a Sráckornak.

 

FÉRFIKOR - magyar, 2017. Rendezte és írta: Politzer Péter. Kép: Kósa Péter. Zene: Chris Allan Todd. Vágó: Politzer Péter. Producer: Angelusz Iván, Ferenczy Gábor. Szereplők: Szipál Márton (Dezső), Vass Péter (Frank), Fischer Samu (Samu), Esztergályos Cecília, Bodó Antónia, Keres Emil. Gyártó: Katapult Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. 78 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13442