KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mesterdetektív

Tüske Zsuzsanna

Sleuth – amerikai, 2007. Rendezte: Kenneth Branagh. Írta: Harold Pinter, Anthony Shaffer. Kép: Haris Zambarloukos. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: Michael Caine (Wyke), Jude Law (Tindle). Gyártó: Sony Pictures Classics / Castle Rock Entertainment. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 88 perc.

 

A remake-jelenség idén is megtalált egy szunnyadó klasszikust, a Mesterdetektívet, amelynek felzavarásáért Kenneth Branagh vállalta a felelősséget. Az 1972-es alkotás Anthony Shaffer (Téboly) színdarabjának filmes adaptációja volt, amihez afféle ikerdarab is született Ira Levin tollából 1978-ban, Halálcsapda címen – ennek motívumkészletéből a Branagh-féle változatba is bőven jutott, különös tekintettel a szerelmi háromszög kifordítására. A filmtriász csúcsán tagadhatatlanul Michael Caine áll, ugyanis a hasonló alapszituáció, a macska-egér játék, a filmen kívüli-belüli szerepcserék mellett a sűrű szövésű reflexiós hálóban mindhárom alkalommal fennakadt neki egy főszerep.

Cserék tekintetében az idei változat sem hagy hiányt, ezúttal Caine játssza az idősödő, önimádó írót, Andrew Wyke-ot (az eredeti verzióban Laurence Olivier), Jude Law pedig az ellenállhatatlan fodrász-színész, Milo Tindle szerepében immár a második alkalommal (Alfie) kap lehetőséget arra, hogy nagy tekintélyű kollégájának ifjúkori alteregójaként jelenjen meg a vásznon. Az alkotók megőrizték a kamaradarab alaphelyzetét, amelyben Wyke ajánlatot tesz felesége szeretőjének, Tindle-nek: biztosítási csalás céljából lopja el a családi házban elrejtett ékszereket, cserébe övé lenne a vagyon egy része, és persze a nőt is megkapná. A kétfelvonásosból azonban hamar kiderül, hogy férfitársaságban gyorsan változnak a szerepek és indítékok, a csapdákhoz vezető út pedig színjátékkal és megalázással van kikövezve.

Az új Mesterdetektív külső jegyeit tekintve jelentős a változás: az intarzia és a faburkolat minimalista formákra, geometrikus vonalakra, a nosztalgikus fényképek hideg képernyőkre cserélődnek, az asszony festett portréja helyett jelzésszerű, arctalan próbababa áll, a kacagó-zenélő csetreszek panoptikumát pedig a modern technika játékszerei váltják fel, így Branagh keze alatt a játéktér kiüresített, abszrakt színházzá fagy. Ezzel bizonyos szempontból az eredeti darab leghívebb adaptációját teremti meg, filmje végül mégsem lesz több, mint kiegészítő anyag a két klasszikus mellett – a hivalkodó jelmez ellenére is csak mellékszereplő marad a remake-ek színpadán.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9226