KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kebab kapcsolat

Vajda Judit

Kebab Connection – német, 2006. Rendezte: Anno Saul. Írta: Fatih Akin, Jan Berger és Ralph Schwinger. Kép: Hannes Hubach. Zene: Marcel Barsotti. Szereplők: Emanuel Bettencourt (Sifu), Numan Acar (Schwertkampfer), Nora Tschirner (Titzi), Hasan Ali Mete (Ahmnet). Gyártó: Creado Film. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 96 perc.

 

A Kebab kapcsolat a migrációs filmek sorába tartozik, azaz alkotói nagyrészt egy népes bevándorlócsoport tagjai, a németországi törököké, akik – a franciaországi arabokhoz hasonlóan – olyan speciális kultúrát alkotnak, melynek már legfőbb ideje volt, hogy sajátos problémáikat a nagyvásznon is megjelenítsék, és megmutassák nagyvárosi multikulturális közegben zajló többnemzetiségű, többé vagy kevésbé asszimilálódott mindennapjaikat. A kisebbségi film persze műfajilag a többségihez hasonlóan gazdag – gondoljunk csak a Fallal szemben tragikus szerelmi drámájára, a Rövid és fájdalommentesre, amely kőkemény krimi, vagy francia-arab oldalról az Élet a paradicsomban című történelmi filmre.

A Kebab kapcsolat tehát – habár bevándorlókörnyezetben játszódik – szabályos ifjúsági vígjáték. Főhőse, Ibo második generációs emigráns hamburgi török fiatal, aki ugyan még törökül, „babá”-nak szólítja édesapját, de a kung-fu filmekért és Bruce Lee-ért rajong, s nagybátyja gyrosozóját merész reklámfilmmel népszerűsíti. Barátnője sem a kisebbségi csoportból kerül ki, hanem echte német (itt kerül leginkább képbe az asszimiláció, elfogadás és xenofóbia kérdése), ezt leszámítva viszont ugyanazokkal a gondokkal küzd, mint bármely más német, török vagy akár magyar fiatal: generációs különbségek, a partnerkapcsolat és az énkeresés problémái egyaránt felmerülnek.

Anno Saul rendező a speciális kisebbségi problémákat a hétköznapiakkal ugyanúgy vegyíti, mint a kebabot és a kung-fut, Shakespeare-t és a terhes Júliát, a szerelmet és a használt pelenkákat. S mivel mindezt nagy kedvvel és kedvesen teszi, úgy tud véresen komoly kérdésekről (felnőtté válásról, gyerek- és felelősségvállalásról) beszélni, hogy közben egyszer sem érzik az izzadságszag. Erőltetett tanmese helyett – melynek azért fennállt a veszélye – így friss és bájos vígjáték született, amely a jó öreg görög-török ellentét karikírozásával még a kisebbségi létből is mer viccet csinálni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8672