KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kisiklottak

Dercsényi Dávid

 

Charles Schine-ról mindent elmond, hogy mindenki csak Charlie-nak hívja: a lúzerközeli létet már csak ezáltal is megtapasztaló férfi nincs könnyű helyzetben: a lánya súlyos cukorbeteg, a munkahelyén problémák gyötrik, szóval a középosztály átlagos kínjainál némileg több lett neki kimérve. Ráadásul egyszer enged csak a kísértésnek, azaz egy álomnő csábításának – és egy zsarolássorozatba torkolló rablótámadással rögtön kezdetét veszi a bűnhődés. Charlie körül bezárul az ördögi kör, a férfi egyre mélyebbre süllyed, egyre több mindent áldoz fel a látszatért. A végkifejlet aztán annyi csavart és fordulatot hoz, hogy még a mozivécében is várnánk egyet.

Különös egyveleg ez a film, thrilleres és krimivonásokat gyúrtak egybe az alkotók, és persze a társadalmi problematika is jelen van. Ez az eklektika azonban nem elég erős ahhoz, hogy igazi dráma lehessen. Bár Clive Owen jól hozza a Russell Crowe-szerű sodródó-vesztes figurát, az alkotók nem merték megkockáztatni, hogy az ő egyéni drámájára koncentráljanak. Így aztán hidegvérű bosszúálló lesz a végére az addig dicséretesen erőtlen, erélytelen férfiből: Cassavetes helyett Charles Bronson.

A rugalmasságára annyira kényes Hollywood most visszahőkölt, mint mostanában annyiszor; úgy tűnik, most a profitra ügyelő betonvédelem az aktuális taktika.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/01 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8499