KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Finom kis bordély

Bérczes László

 

Mostanáig azt hittem, hogy semmit nem tudok a 20-as évek Prágájáról. Ennek tudata nem okozott különösebb megrázkódtatást, az ember univerzális tudatlanságának tengerében végülis csak egy cseppről van szó. De végigüldögélvén Václav Mătejka filmjét halvány önbizalmam támadt. Az újabb és újabb képekkel a magabiztos mindentudás illúziója költözött belém. Hiszen ezt én is tudom! Ártatlan örömömet azonban belengte valami fárasztó, langyos unalom. Lassan, szomorúan, önkritikusan be kellett látnom: nem én tudok sokat, Mătejka nem mond semmit. Ismerem már ezt a filmet máshonnan.

Évek óta jönnek szembe a filmek a századforduló szecessziójával, magányos utcai lámpáival, félhomályos, puha szobáival, fülledt-fojtott erotikájával, pezsgőző-kártyázó úriembereivel, fáradt dizőzeivel, a korrupció hálójában vergődő naiv kisembereivel. Egy közülük a Finom kis bordély. Nem jobb és nem rosszabb, olyan, mint a többi. A rendező egyébként tudja a mesterséget – ami nem mondható el az ötlettelenül közreműködő operatőrről –, sőt Mătejka több filmre elegendő története is van. Prága környékén szolidan bújik meg egy titokzatos kastély, neve „Riviera”. Elegáns urak múlatják itt az időt, ahogyan a Madame fogalmaz: „A társadalom java merít itt erőt az újabb harcra”. Nem kis fába vágja hát a fejszét az új egyenruhájában büszkén feszítő jámbor kerületi rendőrfelügyelő, amikor az erkölcsök megtisztításáért száll harcba. Természetesen kicsorbul a fejsze, és a megtört szívű felügyelő a morál mártírjaként portássá lefokozva segíti be a miniszter urat a finom kis bordélyba. Ez a történet csak egy epizód. Ebben a filmben ugyanis epizódok vannak, amelyek elfelejtődnek, marad a revü, a tetszetős zenés film. Mătejka igazából ez érdekli. De hogy minket is érdekeljen a filmje, álságból nyakonönti kopott és múltidejű társadalombírálattal.

És ha akarjuk, még azt is elhisszük, hogy ismerjük a 20-as évek Prágáját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6282