KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Süsü, a sárkány

Faragó Zsuzsa

 

Süsü, a sárkány, zöld frottírból van. Lehet, hogy ez nem meglepetés azoknak, akik színes tévén nézték az egyfejű sárkány kalandjait, Süsü „anyagszerűsége” mindenesetre a vászonra kivetítve érvényesül igazán. így aztán az engedetlen felnőtt néző elkanyarodik a lassú folyású mesétől, és az életszerű környezetet kezdi vizsgálni: vajon miből van? Miből van a fű, a falevelek, a sárkány szájából áradó tűz? S az engedetlen felnőtt néző azt tapasztalja, hogy ami csak lehet, önmagából, vagyis: fűből, tésztából és tűzből van.

Csak éppen Süsü készült frottírból. De nem csak kívül, belül sincs „sárkányból”: tehát nem sokfejű, nem vérszomjas, nem félelmetesen csúnya. Ezt veti szemére egy felnőtt néző, Popper Péter ( Filmvilág, 1985. 7. szám), ezt a másságot, és hiányolja Süsü történetéből a népmesék világképét, a Jó és a Gonosz összecsapását, mondván: a mese a világ alapigazságait képezi le a gyereknek, és bizony, a világban működnek gonosz erők.

Pedig ebben a filmben egyébként felsorakozik a klasszikus mese sok kelléke: öreg király, fele királyság, szép királylány keze, lovag királyfi, és itt van a Gonosz is – a szomszéd királyság Torzonborz nevű, hataloméhes uralkodója, akinek sötét fondorlatán épp a Jóság és Szeretet: a gyermek királyfi és a gyermekszívű behemót Süsü győznek.

Paradoxonnal éri el tehát hatását Csukás István meséje, Szabó Attila bábfilmje, kiforgatja az ismert képletet, fölborítja a „szereposztást”. Ha a mélyére ásunk ennek a derűs és hálaistennek igen kevéssé didaktikus történetnek, ott találjuk a tanítást a különbözés jogáról. Arról, hogy a csúnyaság, a kicsiség, a nagyság, az egy vagy éppen ellenkezőleg, a többfejűség, egyszóval: a másság nem minősít. Csak megjelöl. S ez ellen a megjelöltnek oly nehéz küzdenie. Légy toleráns! – üzeni a film, s mielőtt levágnád a sárkány fejét, kérdezd meg, szereti-e a pillangókat. E mondandóval aratott mostanában példátlan sikert egy Süsünél ezerszer csúnyább és ijesztőbb, de ha lehet, még gyermekibb bábu, E. T. is.

A Süsü, a sárkány nem új, hanem a régi tévé-epizódok majdnem döccenésmentes összeillesztése, de mert tudom, hogy esti mese-korában Süsüt imádták a gyerekek, nem lehet kétséges, hogy így egyben, másfélórás formában is sikere lesz. És mert számomra rém rokonszenves, ahogy a türelem és nyitottság jó erői legyőzik benne a Gonosz türelmetlenséget, ahogy az életben oly ritkán, hát a felnőtt nézőknek is hasonló meséket kívánok. Ezért aztán a film kevésbé dús fantáziáját a kiállításban, lassúdad folyását a meseszövésben is könnyedén megbocsátom. Éljen a mai mese!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/10 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6001