KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

Magyar zsáner

 

Az új magyar képregények olyan kis szeletét teszik ki a magyarul kapható képregények piacának, hogy szinte minden képregény „szerzői”, ami azt jelenti, hogy az alkotók teljes mértékben maguk szabják meg, mit és hogyan adjanak ki a kezükből. Az a néhány száz ember, aki kortárs hazai képregényeket olvas, nem zárkózik el a műfaji, szórakoztató művektől és a kísérletezőbb daraboktól sem. Éppen ezért különösen izgalmas, amikor néhány alkotó hangsúlyosan zsánerképregényben akar szerzői, akár kifejezetten személyes történetet megfogalmazni.

Ide tartozik a Céltalan is, Pádár Ádám író és Szebeni Péter rajzoló melankolikus hangolású, nagyvárosi horrorja. A szerzők a közönségbarát képregények ügyét programszerűen képviselő 5Panels csapat köréhez tartoznak, de mernek személyes történetekkel is előállni: Szebeni a Testvérekben művészi dilemmák köré építette fel a Dorian Gray képmása átértelmezését, Pádárnak pedig kutyás képregényei (Agarak, A munka gyümölcse) a legszemélyesebbek. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy miért akarták elmesélni ambiciózus közös művük, a százoldalas Céltalan történetét? Zombi-apokalipszis Budapesten, visszajáró lelkek és elintézetlen ügyek, brutális erőszak és zagyva „mitológiai” háttér – ezek az elemek külön-külön és együtt is közhelyesek. A Céltalanban mégis van valami, ami olvasás után nem hagyott nyugodni, és nem a kísértetekről van szó. Fontosak a képregényben a valós helyszínek, ám ami különösebb, hogy a főhős úgy néz ki, mint az író. A Céltalan hideglelős, nyomasztó zombivalósága kényelmetlenül közel kerül napjaink Magyarországához, oly módon, hogy nem csak a kulisszákat határozza meg, hanem az emberek lelkivilágát is eltorzítja az élő és holt határait elmosó, széthulló világ. Jobban örültem volna, ha Pádárék alaposabban kibontják a képregényben lappangó társadalomkritikai lehetőségeket, mert a cselekmény jelentős részét kitevő leszámolás története egyszer sem csigázott fel. A Céltalan mindezzel együtt fontos lépés az alkotóknak, de bennem maradtak kérdések arra vonatkozóan, hogy pont ezen a történeten volt-e érdemes éveket dolgozniuk.

*

Azt viszont régóta tudjuk, hogy Pilcz Rolandnak a Kalyber Joe mennyire személyes ügy – ha nem lenne az, aligha bővítgetné évtizedek óta a szériát az író-rajzoló. Ám mostanában pihenteti Kalybert, a kincsvadász középiskolai tanárt, hogy a sorozat egy másik, Indiana Jonesra még jobban hasonlító karakterét mutassa be. A YKX-ben a Kaynek becézett, eredetileg a Kalyber Joe-ban megismert kalandor múltja elevenedik meg. A legfrissebb, Sötét vizeken alcímű füzet hasonló az elsőhöz: faltól falig nagyszabású, kontinenseken átívelő kaland. Legüdítőbb vonása az, ahogy Pilcz eljátszik a hasonló történetek konvencióival. A cselekmény középpontját adó hajóutazás során a főhős kénytelen potyautasként, dobozba zárva kuksolni, ami egy ilyen hiperaktív hőssel szemben kegyetlen és ironikus húzás. A képregény legjobb oldala Pilcz comic stripjeinek stílusát idézi, a cselekmény lelassítása pedig pont, hogy dinamikusabbá teszi a sztorit. A YKX továbbra is könnyed és remek szórakozás.

*

A harmadik friss zsánerképregényben a Pantomimes, Hősmagyar és Titánember után újabb magyar szuperhőst ismerünk meg, de az említettek alkotóihoz hasonlóan Kovács Milán író is jelzi, hogy itthon a szuperhős nem magától értetődő fikciós figura. A címszereplő AllStar sem „igazi”, csak a főhős gimnazista agyszüleménye, ám a fiú annyira el van veszve saját fantáziavilágában, hogy – a képregény legfontosabb formai játéka ez – folyton a hétköznapi valóság előterébe tolakszik a szuperhősös mese. Az alapötlet izgalmas, Fábián István (Sötét kor) rajzai pedig profik és lendületesek. Az AllStar mégis hagy némi hiányérzetet, mert ebben a terjedelemben, ennyi közbeiktatott, fiktív szuperhősakcióval a valódi történetnek éppen csak a megalapozására jut idő, és Kovács már el is varrja a szálakat a nosztalgikus, önreflektív kerettel. Lett volna még lehetőség ebben a koncepcióban.

 

Pádár Ádám – Szebeni Péter: Céltalan. Színes, puhafedeles, 106 oldal. Kiadó: Frike Comics.

Pilcz Roland: YKX 2. – Sötét vizeken. Színes, irkatűzött, 28 oldal. Kiadó: OneWay.

Kovács Milán – Fábián István: AllStar. Színes, puhafedeles, 40 oldal. Szerzői kiadás.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14159