KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Palackposta

Roboz Gábor

Flaskepost fra P – dán, 2016. Rendezte: Hans Peter Molland. Írta: Nikolaj Arcel. Kép: John Andreas Andersen. Zene: Nicklas Schmidt. Szereplők: Nikolaj Lie Kaas (Carl Mørck), Fares Fares (Assad), Pål Sverre Hagen (Johannes), Amanda Collin (Rakel). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 111 perc.

 

Napjaink dán filmgyártásában eseményszámba menően ritkán készülnek mozifilmsorozatok, nem véletlen, hogy a legismertebb alapjául a bestselleríró Jussi Adler-Olsen eddig hat kötetet számláló krimiszériája szolgál. A lezáratlan esetekre szakosodott Q ügyosztály harmadik történetében egy magát papnak álcázó, szépen hátranyalt hajú eszelős rabolja el egy istenfélő falusi házaspár két gyerekét. Az ügyben ezúttal is a kétdimenziós detektívek táborát gyarapító páros, a mogorva Mørck és a szelíd Assad nyomoz, akik karakterének érdemi árnyalására ismét kevésnek bizonyul a közel két órás játékidő, hacsak nem tekintjük árnyalásnak azt a kocsiban zajló beszélgetést, amelynél közhelyesebb egy hívő és egy ateista figura között nehezen játszódhat le.

A sorozat korábbi részeit (Nyomtalanul, Fácángyilkosok) még erősebb műfaji kettősség jellemezte, a mostaninál azonban látványosan átkerül a hangsúly a krimiről a thrillerre, és a film jó nagy adag zsánerklisét vonultat fel, miközben néha akaratlanul is megmosolyogtató pillanatokkal szolgál. Aki esetleg szeret abban reménykedni, hogy egy sok pénzből készülő, olajozottan működő franchise-t valamelyest felfrissíthet egy egyénibb látásmódú rendező, annak ezúttal csalódnia kell: az előző részeket jegyző tévérendezőt hiába váltotta le az utóbbi időben főleg fekete humoráról ismert Hans Peter Molland (Hajszál híján úriember, Az eltűnés sorrendjében), minden maradt a régiben. A Palackposta olyan film, amelyet nem lenne érdemes a tengerentúlon remake-elni, mert már eleve olyan, mintha valamelyik amerikai stúdió gyártotta volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12856