KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Emlékek őrzői

Árva Márton

Les héritiers – francia, 2015. Rendezte: Marie-Castille Mention-Schaar. Írta: Ahmed Dramé. Kép: Myriam Vinocour. Szereplők: Ariane Ascaride (Anne), Ahmed Dramé (Malik), Noémie Merlant (Mélanie), Geneviève Mnich (Yvette). Gyártó: Loma Nasha / Vendredi Film. Forgalmazó: MTVA. Feliratos. 105 perc.

 

A francia önéletrajzi ihletésű iskolai drámák az 1933-as Magatartásból elégtelentől a néhány éve bemutatott Az osztályig ívelő vaskos tradíciójában valószínűleg kevés tételt találni, ami olyan következetesen ragaszkodik a pedagógiai gesztusokhoz, mint az Emlékek őrzői.

A származás, vallás és vérmérséklet tekintetében is jelentős különbségekkel – vagyis az együttélés és a megértés állandó nehézségeivel – szembenéző osztályt új tanárnő veszi szárnyai alá, aki az intézményvezetés legnagyobb meglepetésére a tanulmányi eredmények javulását és a közösség összekovácsolódását sem tekinti elveszett ügynek. Gueguen tanárnő ráadásul benevezi rosszhírű csapatát egy országos versenyre, amin a náci koncentrációs táborokba került gyerekek sorsát bemutató közös projektet kell elkészíteni. Így a játékidő nagy részében kettős nevelődési történetet látunk, amelyben csoportmunka, múzeumlátogatás és végül Léon Zyguel holokauszt-túlélő előadása segíti az immár példásan fogékony fiatalok tudás- és attitűdbeli épülését is. A fordulatok helyett a megbízható feloldásokban és elmorzsolt könnycseppekben bízó filmben persze az osztályfőnök is emberségből ad leckét diákjainak, és csak villanásnyi időre hagyjuk el a biztonságos tantermeket, hogy a megható jelenetek során előcsalt együttérzés ne kerüljön a sulin kívül is vizsgahelyzetbe.

A Malik néven önmagát alakító Ahmed Dramé nagyhatású gimnáziumi élményeit újrajátszó munka didaktikus alapállása tehát kezdettől büszkén vállalt, nyílt titok („Semelyik kép sem ártatlan” – hangzik el az egyik első tanórán). Az Emlékek őrzői optimista története talán maga is pedagógiai foglalkozások kiindulópontjaként érvényesülhet leginkább, hiszen ahogy egy jól sikerült bemutató óra végén, itt is óhatatlanul felmerül az igény a kevésbé kozmetikázott esetekben alkalmazható megoldások átbeszélésére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12610