KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Joyce Maynard: Nyárutó

A börtönből jött királyfi

Kolozsi László

Joyce Maynard könyve egy magára maradt nőről szól, elsősorban nőknek, ám több és jobb, mint egy szimpla romantikus regény.

 

Joyce Maynard könnyen megfilmesíthető, könnyű kézzel odavetett, de sosem olcsó lektűröket ír. A legnevesebb, legrejtélyesebb kortárs amerikai író legendáját befeketítő, valójában olykor kínos, leleplező könyve előtt sem volt ismeretlen, hiszen az 1995-ben megfilmesített Majd megdöglik érte sem csekély példányszámban kelt el, ahogy a magyarra is lefordított, az anyaságról komolyan beszélő Baby Love is siker lett. De kétségtelen, jelentős hírnévre azzal a könyvvel tett szert, amit sokan csak botránykönyvként aposztrofáltak, holott az Otthon a világban több annál: Maynard egyik legérdekesebb könyve. Egy a tinédzserkorból alig kilépett lány szerelmének és csalódásának, kiszolgáltatottságának állít emléket. Egy olyan rajongó lány műve, aki rajongásának tárgyát úgy szereti, mint Stockholm-szindrómás fogva tartóját. Igaz, többet tudni meg belőle Salinger – hiszen ő volt a Maynardnál jóval idősebb pártfogó – szexuális szokásairól (melyek visszatetszést keltőek), arról, hogyan étkeztek, miért tiltotta az író a jégkrém fogyasztását, mint rendes olvasó szeretné, ám ezeken a pletykalapokba kívánkozó adalékokon túl nézve, láthatóak e könyvnek az erényei. Maynard, amikor nem fikciót írt, el tudott lépni az egyébként erősen filmes klisékre épülő szerkezettől. Ebben a könyvében, melyben a karakterek kevésbé sablonosak, nem csak a remek megfigyelő, de a tulajdonképpen ki sem bújt, ma már mondhatjuk, veszendőbe ment, nagy-realista prózaíró is megmutatkozik. Egy olyan írónő, aki plasztikus leírásaiban nem csupán a szép emberekre, és a klasszikus drámai helyzetekre koncentrálva mutat be egy korántsem hétköznapi kapcsolatot.

A többi Maynard regény csupán jó lektűr: mint a Nyárutó is. Lektűrök, mert kevés olyan mondat akad bennünk, amin megáll az olvasó merengeni. Gördülékenyen olvasható könyvek, elveszett, valójában módfelett csinos emberekről: akik szépségüket egy valódi kapcsolatban bontakoztatják ki. Ha akarjuk, mondhatjuk: jelen munka Csipkerózsika-átirat, melyben a depresszió rémületes palotájában élő, a táncért rajongó szépasszonyt felébreszti a börtönből szökött rab (a Maynard-hősnők mintha nem is csupán életkedvüket, de éberségüket nyernék vissza).

Az eseményeket a palota egyetlen nem alvó lakójának szemével láttatja Maynard. Adel kamaszfia mondja el, mi történik – a narráció csak ott zökken, ott válik le a fiúról, amikor a szexualitásról beszél (egy kamaszfiú lehet, hogy így éli meg az egyre erőteljesebb vágyat, de nem így beszél róla, az egyszer szent) –, az ő objektívjén át látszik, hogyan esik szerelembe a megmentő és Csipkerózsikája, hogyan válik egyre tragikusabbá ez a kalandnak induló, a vészterhes végkifejletet (és az örök szerelmet is) mindvégig magában hordozó affér.

Azért oly olvasmányos Maynard könyve, mert szurkolni vagyunk képesek, mi átejtett olvasók, a jóravaló gyilkosnak – aki remek kávét főz, jól bánik a szomszéd mozgássérült fiával, remek pitét rittyent –, és reménykedünk a meseszerű zárlatban. A felébresztett királylány kivirul, a szépséges anya mintha a szemünk láttára nyerné vissza színét, és ezt oly jó látni, ahogy azt is, a kamaszfiú, Henry, miként talál magára, az őket látszatra túszul ejtő férfi segítségével, hogyan bújik ki a kamaszság enyhén viszolyogtató, esetlen báb-állapotából.

Maynard regénye azért emelkedik a tizenkettő egy tucat regények fölé, mert sajátos, erős atmoszférája van, a pitesütés jelenet, a könyv egyik legerősebb jelenete, olyan, hogy az olvasó szinte felpattanna beszerezni valahol fél kiló kacsazsírt, tojást, és nekilátna a barackos édességnek.

Ha kicsit sötétebb lenne a regény tónusa, ha kevésbé lenne mindenki tetszetős – a reményből is kihullott, el nem ismert nagy lélek, nagyság –, akkor akár azt is gondolhatnók, hogy nem egy középfajsúlyos amerikai író művét vettük kezünkbe, hanem James M. Cain valamelyik kevésbé ismert művét.

 

Alexandra Kiadó, Pécs 2013.

Fordította: Gyuris Norbert


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 48-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11839