KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csodabogár

Csiger Ádám

Zoran, il mio nipote scemo – olasz-szlovén, 2013. Rendezte: Matteo Oleotto. Írta: Daniela Gambaro, Pier Paolo Piciarelli és Marco Pettenello. Kép: Ferran Paredes. Zene: Antonio Gramentieri. Szereplők: Giuseppe Battiston (Paolo), Rok Prasnikar (Zoran), Teco Celio (Gustino), Roberto Citran (Alfio). Gyártó: Transmedia / Staragara. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 106 perc.

 

Ellentétben azzal, amit honi címe sugall, A csodabogár nem egy, hanem két főhőssel operál, akik egyaránt ütődött különcök (az eredeti olasz titulus annyit tesz, hogy „Zoran, az idióta unokaöcsém”). A címszereplő Zoran nem túl büszke hozzátartozója Paolo, a rosszéletű bárbajnok, aki szlovén rokonától örökli meg az Esőember autista hősére hajazó, ám a dartsban páratlanul tehetséges tinit. A film komikuma a két hős jellemhibái mellett személyiségük gyökeres különbségeiből is fakad (buddy movie módra). Paolo az alpári komédiák antihőse, Torrente olasz verziója, míg Zoran a tinivígjátékok geekje. Kettejük mentor-tanítvány kapcsolata és fejlődéstörténete mellett Matteo Oleotto rendező arra is szakít időt, hogy bemutassa az olasz vidék kocsmatöltelékeinek tragikomikus életét.

Filmje tipikus kortárs olasz vígjáték: hősei peremvidéki, maradi kisemberek (mint Az ötödik kerék, sőt a Róma körül szereplői), akiknek szép reményeit kizsákmányolják (Reality, Előtted az élet), ám végül gyarlóságuk és bogarasságuk ellenére utolsókból elsők lesznek (ahogy A plebejus herceg és az Éljen a szabadság! rendhagyó forradalmár protagonistái). A vígjáték napjainkban nem csak Olaszországban jelent egyet a közönségfilmmel, de idehaza is: a társadalmi elégedetlenségre és a mozi válságára mindkét ország filmesei populista komédiákkal reagáltak. A commedia all’italiana hagyományaira épülő olasz vígjátékok – köztük jelen film – szatirikusan társadalomkritikusak, szociálisan érzékenyek és realisták, az újgenerációs hazaiak viszont eszképisták és bulvárosak: az egyaránt abszurd fekete humorra építő Isteni műszak az egészségüggyel, a Fekete leves pedig a politikát átszövő korrupcióval riogat; a Coming out egy meleg médiaceleb, a Megdönteni Hajnal Tímeát pedig egy világszép sztármodell glamúros magánéletének kulisszái mögé enged bepillantást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11760