KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csinibabák

Forgács Nóra Kinga

Cupcakes – izraeli, 2013. Rendezte és írta: Eytan Fox. Kép: Arad Sawat. Zene: Haim Frank Ilfman. Szereplők: Dana Ivgy (Dana), Ofer Shechter (Ofer), Efrat Dor (Efrat), Yael Bar-Zohar (Yael), Keren Berger (Keren). Gyártó: Chic Films / Bananot. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 90 perc.

A Csinibabák egy jószomszédokból megalapuló popformáció meséje, akik az Universong dalversenyen mérettetik meg magukat Izrael színeiben, miközben a banda minden egyes tagja esetében valami más, személyes probléma megoldása az igazi tét. Az alaphelyzet nem túl eredeti. A film hatalmas erőssége azonban, hogy már-már pimaszul „laza”. A felszabadult alkotói hozzáállás áthatja az ábrázolás módját éppúgy, ahogyan a bemutatott karaktereket és problémákat is. A tarka szomszédságban találhatunk rendszeresen női ruhákba bújó, óvodapedagógusként dolgozó meleg srácot, konzervatív papa által pályára állított friss diplomás huszonévest, leszbikus dalszerző énekesnőt, egomán családanyát, ex-fehérneműmodellt és elhivatott bloggert egyaránt. Nem a másság fogalmazódik meg konfliktusforrásként, ezen rég túl van a film. A szűkre szabott karakterrajzok hiteles, szerethető, és a kiscsapatba-társadalomba egyaránt integrált figurákat láttatnak, akiknek megvannak a saját gondjaik, legyen szó a közös élet dinamikájának kérdéseiről egy meleg, leszbikus vagy hetero kapcsolatban, vagy a saját magukkal szemben megfogalmazott elvárásokról, a boldogság és boldogulás kérdéseiről különböző életszakaszokban. A média, a politika vagy a konzervatív hagyomány is személyes viszonyokra adaptálva nyer megbocsátó kritikát, nyertesként hozva ki a játékból az egyéniséget, eredetiséget és a szeretet összefonó erejét.

A filmnyelv hasonlóan tarka, mégis öntudatos. A zenés betétek a posztmodern musical-léttel kacérkodnak, az új hullámos európai modernizmus is kap egy mosolyra késztető gesztust, a hollywoodias happy end-kényszer pedig remekül összebékül a helyzet- és helyszínspecifikus öniróniával, a realitás talajáról elrugaszkodó mesélőkedv a blogbejegyzések nyújtotta reflektív kommentárral. Így lesz filmünk minden túlhabzása ellenére őszinte, tanulságaiban megfontolandó és szórakoztató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11625