KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Talán egy másik életben

Baski Sándor

Kolozsi László

Vielleicht in einem anderen Leben – német-magyar, 2011. Rendezte: Elizabeth Scharang. Írta: Peter Turrini és Silke Hassler. Kép: jean-Claude Larrieu. Szereplők: Ursula Strauss (Traudl Fasching), Johannes Krisch (Johann Fasching), Tóth Orsolya (Breuer Zsuzsa), , Dobos Ildikó (Hannah Kőnig), Végh Péter (Lou Gandolf). Gyártó: Epo-Film / Film-Line Produktion / Mythberg. Forgalmazó: Vertigo. Feliratos. 90 perc.

A Mohácsi testvérpár Egyszer élünk címû tragikomédiájának hõsei egy pajtában próbálják Kacsóh Pongrác János vitézét. A lelkes amatõr társulatra egyszer csak lecsap a történelem, mindenkit elvisznek az oroszok Szibériába, ahol is a kultúráért rajongó orosz táborparancsnok akarja látni az odakerült magyarok elõadását. A második szín szürreális forgatagában már élõk és holtak együttjátszanak. A Mohácsi-színmû azért is oly sikeres, mert a felfoghatatlant, a túlélhetetlen iróniával, szarkazmussal mutatja meg.

A hasonló helyzetet bemutató osztrák-magyar-német Talán egy másik életben a háború utolsó napjaiban játszódik Ausztriában: az elcsigázott transzport tagjait Mauthausenbe viszik. Útjukat egy kis osztrák faluban szakítják meg, a sárga csillagos csapatot Stefan úr pajtájába zárják el. A kiéhezettek rávetik magukat Stefan gazda jólelkû asszonyának kegyelmére. Azzal lép elõ egy magyar áldozat – az Opera jeles tenorja volt – hogy hálából bemutatnák a gazdaasszonynak a Bécsi vért Johann Strausstól. Elõkerül a zongora is, a keringõkirály dallamai töltik meg a pajtát. Stefan gazda is felenged. A falubéliek nemtetszésüket közben fegyverpuffogtatással fejezik ki.

Elisabeth Scharang rendezõnõtõl mi sem állt távolabb, mint az irónia, a szarkazmus: kínosan törekszik a hatásra, az elérzékenyítésre. Mûve tehát legalább olyan menthetetlen, mint a halálba menetelõ csoport. A holokauszt filmek nem viselik el a hitelesség deficitjét, ha egyetlen apró mozdulat láttán azt érezni, hogy ez így nem történhetett meg, a film süllyedni kezd, és vagy a szentimentalizmus mocsarában vész oda vagy az érdektelenség lesz a veszte. A csupa jó zsidót menekítõ bárka történetén az elsõ lyukat a kenyérért hadakozás epizódja üti: aki volt már nagyon éhes, tudhatja, hogy felnézni sem lehet a zsákmányról, a habzsolást nincs, aki megállítsa. Elisabeth Scharang filmje egyszerûen: hazug.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10780