KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 30. Budapesti Független Film- és Videószemle díjai
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: A mese vége Elveszett történetek
• Jeles András: Raszter Színészmaszkok

• Schubert Gusztáv: Hidegebb a halálnál A Haneke-gyilkosságok
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Digitális ablak Hétköznapok teleregénye
• Horváth Antal Balázs: Egy show a semmiről Seinfeld
• N. N.: Másképp röhögünk
• Gelencsér Gábor: Magaskultúra földközelben Jelenetek egy házasságból

• Herpai Gergely: A virtuális rivaldafény sztárjai CD-mozi
• Beregi Tamás: Rovarszív Bogaras filmek
• Bikácsy Gergely: Én voltam a Hold Méliès-tekercsek
• Varró Attila: Az édenkert peremén Nyugat-Afrika filmjei
• Muhi Klára: Kilégzés, belégzés Európa filmhét
• Geréb Anna: Megkövült snittek A két Eizenstein
• Ágfalvi Attila: Alphawille-től Abraxasig Filmépítészet
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Mozgóképeskönyv Varga Csaba: Film és story board
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nagybudapesti feltámadás Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
• Spiró György: Magyar virtus Gengszterfilm
• Békés Pál: Halványkék angyal Ámbár tanár úr
• Ardai Zoltán: Örökzöld Baltimore Kuki
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Eladó
• Hungler Tímea: Téli vendég
• Kis Anna: A galamb szárnyai
• Kömlődi Ferenc: Penge
• Mátyás Péter: Rejtélyes alkony
• Hatvani Tamás: Ha eljön Joe Black
• Korcsog Balázs: A közellenség
• Somogyi Marcell: Rémségek könyve
• Janisch Attila: Psycho
• Vidovszky György: Örökkön örökké
• Harmat György: Egyiptom hercege
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Ott vagyunk minden kilométerkőnél

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hét perc a Mennyországban

Pápai Zsolt

Sheva dakot be gan eden – izraeli-francia-magyar, 2008. Rendezte és írta: Omri Givon. Kép: Nitai Netzer. Zene: Adrien Blaise. Szereplők: Reymond Amsalem (Galia), Eldad Fribas (Boaz), Nadav Netz (Oren), Ronit Yudkevitz (Dr. Talia). Gyártó EZ Films / Transfax. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 94 perc.

 

A hagyományosabb nyomozásnarratíva összekapcsolása a nyomozást végző személy lelkében lejátszódó folyamatok bemutatásával régóta bevált stratégia a filmrendezők körében: ez a megoldás kivált a modernizmusban lett jelentős, de már a neorealizmusban és a noir klasszikus korszakában is fel-feltünedezett. Az izraeli Omri Givon debütfilmje közvetve ehhez a hagyományhoz kapcsolódik, amikor egy buszon elkövetett merénylet során éktelen testi és lelki sebeket szerző – többek között a szerelmét is elveszítő – fiatal nő útját követi le. A főszereplő, Galia számára a megmentője utáni kutakodás szolgál az önvizsgálat ürügyéül.

Nem csupán a film meséje, de előadásmódja is a modern előzményeket idézi meg, a rendező ugyanis számos, a szubjektív tartalmak feltérképezése céljából az ötvenes–hatvanas években kikísérletezett eszközt hangsúlyosan használ. A film első felében precízen elválasztja egymástól a Galia szubjektumában lévő és az azon kívüli képeket – többször alkalmazva a múltat és a jelent egyazon kompozíción belül megjelenítő, Sjöberg (Julie kisasszony) és Bergman (A nap vége) által kidolgozott flashback-technikát –, a játékidő előrehaladtával azonban már itt-ott egybemosódnak a különböző idősíkok és tudattartalmak. Meglepő, hogy miközben mind nehezebb eligazodni az idősíkok szövevényében, a figurák motivációi és a történetben elfoglalt pozícióik egyre érthetőbbek lesznek. Az időjáték kiváltképpen szép példája – már a film végefelé –, amikor a merénylet képeit és a merényletre egy roncstemetőben visszaemlékező Galiát látjuk párhuzamos és grafikai montázs segítségével. Ezek a pillanatok adják az erejét ennek az amúgy nem különösebben eredeti, a filmtörténeti hagyományhoz nagy alázattal és értően, de korántsem újító módon viszonyuló mozidarabnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10265