KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dan és a szerelem

Csillag Márton

Dan in Real Life – amerikai, 2007. Rendezte: Peter Hedges. Írta: Peter Hedges és Pierce Gardner. Kép: Sondre Lerche. Zene: Lawrence Sher. Szereplők: Steve Carell (Dan Burns), Juliette Binoche (Marie), Dane Cook (Mitch Burns), Alison Pill (Jane Burns), Brittany Robertson (Cara Burns). Gyártó: Focus Features / Touchstone Pictures. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 98 perc.

 

Legkésőbb a Szex és New York óta tudjuk, hogy jót tesz egy filmnek, ha a főszereplő életének nemcsak a történet, de maga a karakter is mesélője, azaz ha az illető lábjegyzetekkel látja el mindennapjait. Carrie Bradshaw szexről és párkapcsolatokról értekezett publicisztikáiban, Dan Burns (Steve Carell) pedig gyermeknevelésről és családi létről ír és ad tanácsot az olvasóknak. Nem is csinálja rosszul, hiszen szakmai élete sikeres, csakhogy éppen magánéletében nem képes alkalmazni saját tanácsait: négy éve él özvegyként három bájos (és korukból fakadóan bajos) lányával, akiktől boldogtalansága és merevsége miatt szinte teljesen elhidegült. Dan minden percét lányaira fordítja, mégsem tölt velük valós időt, mert – mint később bevallja – túlságosan emlékeztetik őt szeretett feleségére. Amikor apa és három lánya a szokásos nagycsaládi nyaralásra indul a Rhode Island-en élő nagyszülőkhöz, ahol testvérek és unokatestvérek példásan töltik együtt idejüket játékkal és sportolással, a négy éve szenvedő Dan kénytelen szembenézni saját nyomorúságával – jó Amerikai szokás szerint természetesen külső nyomásra.

A saját regényének filmre írásával (Gilbert Grape) nevet szerzett, majd a rendezésbe a 2003-as Hálaadással belekóstoló Peter Hedges író-rendező most is tartja magát a védjegyévé vált „életszerű és emberi” ábrázolásmódhoz, és finom részletekkel bűvöli el a nézőt, aki jó eséllyel észre sem veszi, hogy szabályosan kommersz romantikus vígjátékot lát. A Dan és a szerelem ugyanis egy függetlenfilmes eszközökkel operáló, gondosan kiszámolt és megtervezett hangulatmódosító stúdiófilm, mintha John Williams olyan vonósnégyest szerzett volna, melyben a szokásosnál kevesebb zenész tolmácsolja a megszokott motívumokat – a megszokott hatással. Az öccse új barátnőjével egy könyvesboltban véletlenül összefutó Dan – hogy, hogy nem – mintegy harminc perc leforgása alatt bűvöli el Marie-t (Juliette Binoche), majd önti ki neki a lelkét, és bizony nagy a meglepetés a szülői házban, amikor hősünk szembesül a titokzatos idegen kilétével. A cselekmény minden mozzanata innentől kezdve kiszámítható, Carell mimikája adottságaihoz képest schwarzeneggeri szintre süllyed, és bár a jól kitalált figurák sokasága a Hannah és nővérei Hálaadás-jeleneteit idézi, azért ebben a filmben szórakoztatóipari szakmunkásokat látunk, akik a nagy közös cél, a könnybe lábasztás érdekében hajtják igába fejüket.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/09 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9480