KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lidérces álmok

Ardai Zoltán

 

A 70-es évek második felében jelentkező új lengyel rendezőgeneráció kitűnő filmek sorával keltett Európa-szerte feltűnést. Sajnálatos, hogy az itthoni néző már mind «kevésbé ismerheti meg az igazi időbeli közelség élményével Kie¶lowski, Holland, Falk, Kijowski, Bajon, Żebrowski és társaik immár nevezetes műveit. Ezek közül Wojciech Marczewski regény-adaptációja az elsők közt van, amelyet a hazai mozik vetítenek.

Marczewski ezzel a rendezésével a híres 1978–79-es lengyel elsőfilmesek közt sem maradt észrevétlen, bár műve nem tartozik a legtöbbet emlegetettek közé. És csakugyan: a film hamar, első képsorainak hiteles hangulatáva1, gyengéd komolyságával meg-kedvelteti magát, s ez már így is marad annak ellenére, hogy stílusa egyenetlen, olykor érezni, hogy a művészi „szövet” épp most durvább tapintású, mint az imént. A forgatókönyv alapját, E. Zegadłowicz 1935-ben megjelent könyvét nem olvashatjuk magyarul, de feltételezésekbe sem nagyon bocsátkozhatunk róla. Ugyanis a mozaik-szerűén kapcsolódó film-jeleneteket igazán a látványban felfogható szenvedély és filozofikum járja át, különösen az első órában. Szokásos értelemben vett történet itt nincs is. Az alaphelyzet: Mikołaj Srebrny-t, a századeleji nemlétező Lengyelország galíciai (K. u. K. fennhatóság alatti) részén élő kisfiút felveszik a nyolcosztályos gimnáziumba. A városban nagynénjééknél lakik, egy fülleteg, romló életkedvű polgári háznál, elvált anyja nem örül, ha látja, apjától, akit szeret, elszakítják. (Az apa, aki sehogysem tudott császárhű alattvalóvá átalakulni, elvonultan él.) Mikołaj ezen a labilis, szövevényes és kegyetlen talajon, a katolikus nevelés szorongatásában és bűvöletében éli meg a gyerekkor látomását a világról. A sebző realitások és az éppenséggel köztük-bennük játszó, de fölébük emelő költészet e gyermeki „lidércálomban” olvadnak össze tökéletesen. A kis Srebrny-t Tomek Hudziec igencsak jól alakítja: ahogyan félelem, dac, elesettség, misztikus ámulat játékát figyeljük az arcán, számunkra is mintegy át-világítódik mindaz, amivel kapcsolatba kerül.

Pedig a jelenetek nagy része korántsem csak az életből köszön vissza. Például: a korai szexualitás forróláza-hidegrázása, a háttérben nyáron is a paptanár (vagy katona-tanár) árnyával – még csak nem is Fellini jut először eszembe. De hát éppen ezért jó Marczewski filmje: aki ismeri, mondjuk, Joyce Ifjúkori önarcképét, az is le tud merülni a galíciai Mikołaj álmába. A felsős Srebrny (új színész játssza) jelenetei sem vesztenek sokat lírai elevenségükből. Valamennyit igen, mert a vallás homályából a társadalmi haladás képviselőihez, ezek racionalizmusától a vallás sugárzásához húzó költő-diák maga kissé háttérbe szorul, problémái s az eszmék mögé. Nem mintha ennek az egyensúly-billenésnek el lehetne hinni, hogy Marczewski illusztrálásnak vagy publicisztikának tekinti a filmezést. Annál komolyabban érdeklődik az élet iránt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7307