KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Novocain

Somogyi Marcell

 

David Atkins sajátos stílusú filmjének főhőse, Dr. Frank Sangster, sikeres fogorvos, akit tökéletesen kielégít hivatásának gyakorlása, magánéletében pedig asszisztense, Jean szerelme. Betegeinek idilli képsorokat vetít videón a fájdalmas kezelések közben, ő maga pedig saját kis idilli világában él. Egészen addig, amíg fel nem keresi rendelését egy beteg, Susan Ivey, aki a másnap reggelre megbeszélt kezelésig kikönyörög öt darab, csak receptre kapható érzéstelenítőt. Még aznap kiderül, hogy Susan egy nullával megtoldotta az orvos által felírt mennyiséget, de Sangster gyorsan napirendre tér a dolog fölött. Annál is inkább, mert hazatérve drog-függő öccse várja, aki kissé „összemaszatolja” a szokványosnak induló estét. Sangster azon sem lepődik meg túlzottan, hogy Susan nem jön el a reggeli kezelésre – megjelenik viszont este, rendelés után, és elcsábítja a férfit. Másnap reggel kifosztva találják a rendelő gyógyszerkészletét. Sangster „kétségbeesetten keresi Susant”: feje fölött lebeg a Jean előtti lebukás veszélye, nyakán a Drug Enforcement Administration. Ráadásul belép a történetbe Susan bátyja, akit kisvártatva holtan találnak Sangster otthonában.

A cselekmény örvényszerűen bonyolódik tovább, helyenként megszakítva Vilko Filac egyéni, hatásos röntgenfelvételeivel, amelyek Steve Bartek kísérőzenéjével együtt az egész filmet „megemelik”. Steve Martinról már nem mondható el ugyanez: a műfaj mintha „lötyögne rajta”. Talán ez is az oka annak, hogy az egész film kicsit eklektikussá válik. Az egymást ellenpontozó, különböző stílusú felvételek összegyúrása nem hoz létre új stílust (a történet záró részének miliője a film közepe táján felvillantva például értelmetlen maradt számomra); a nagy lendülettel előadott sztori – az eredeti, brutális végkifejlet ellenére – nem hagy mély nyomot maga után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2089