KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Meztelen befutó

Baski Sándor

Flitzer – svájci, 2018. Rendezte és írta: Peter Luisi. Kép: Nicolo Settegrana. Zene: Michael Duss, Martin Skalsky és Christian Schlumpf. Szereplők: Beat Schlatter (Balz Naf), Doro Müggler (Sandra), Bendrit Bajra (Kushtrim), Luna Wedler (Elisa). Gyártó: Spotlight Media Produktion. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 98 perc.

 

Ha az ókori görögök még nem is, de a neo-adamiták a 15. században már előszeretettel rohangáltak meztelenül a köztereken. Később Angliában is feljegyeztek néhány esetet, tömegessé pedig az 1960-as évektől vált a jelenség az egyetemi kampuszokon. A televíziós sportközvetítések elindulásával új platform nyílt az exhibicionisták számára, és ha a hóbort az utóbbi években le is csengett (nem teljesen függetlenül attól, hogy az adásrendezők már nem mutatják meg a nézőknek a pályafoglalókat), a legutóbbi labdarúgó-világbajnokság döntőjét is sikerült megzavarnia politikai tiltakozásként a Pussy Riot tagjainak, még ha ők ruhában is hajtották végre az akciót.

A streakerségnek (nálunk nincs hagyománya, ezért külön szavunk sincs rá) van tehát múltja és kultúrája, papíron ki is lehetne tölteni vele egy másfél órás játékfilmet. A svájci Peter Luisi abból a kellően abszurd, mégis logikus alapötletből indult ki, hogy amennyiben a futball minden egyes aspektusára lehet fogadni, akkor vígjátékának főhőse miért ne svájci frankosíthatná a streakerek teljesítményét is? A meztelen befutóban az ötletgazda, a minél nagyobb kontraszt kedvéért, egy foci ellen beoltott gimnáziumi tanár, aki a legendás svájci írónak, Gottfried Kellernek akar múzeumot gründolni, de elszórja az iskola pénzét. A lebukástól rettegve pattan ki a fejéből a nagy ötlet, és az üzlet hamarosan annyira beindul, hogy még egy (illegális) streaker-képzőt is elindít.

A pikáns téma ellenére Luisi bohózata illedelmes, korrekt és fájdalmasan középszerű. Az első negyedóra alapján a történet további alakulása pontosan lekottázható, a legalább mérsékelten szellemes finálét pedig a nyitójelenetben látható flashforward lövi le. A meztelen befutó legnagyobb bűne mégis az, hogy óriási ziccereket hagy ki – nincs mondandója sem a modern fociról, sem a sportfogadások világáról, de még magáról a streaker-jelenségről sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14025