KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bérgyilkost fogadtam

Kovács Patrik

Dead in a Week: Or Your Money Back – brit, 2018. Rendezte és írta: Tom Edmunds. Kép: Luke Bryant. Zene: Guy Garvey. Szereplők: Aneurin Barnard (William), Tom Wilkinson (Leslie), Freya Mavor (Ellie), Christopher Eccleston (Harvey). Gyártó: Guild of Assassins, Rather Good Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 90 perc.

 

Nem csoda, hogy Aki Kaurismäki negyedszázada készült fekete komédiája, a Bérgyilkost fogadtam megihlette a fiatal rendezőgenerációt, hiszen már az eredeti darab is különböző eredetű inspirációkra épül: Bresson és Melville hűvös, egzisztencialista tapintású munkái, de még inkább Irving Lerner Murder by Contract című, méltatlanul elfeledett – sok tekintetben pionír szellemiségű – film noirja tekinthető közvetlen elődjének. Hőse, a munkahelyéről frissen elbocsátott fiatalember öngyilkosságra szánja el magát, ám mivel kísérletei sorra csődöt mondanak, úgy dönt, sokat próbált hivatásosra bízza a feladatot. A kiszemelt bérgyilkos azonban tipikus balfácánnak bizonyul, de ha mindez nem volna elég, az ifjú áldozatjelölt időközben meggondolja magát, ugyanis belehabarodik egy virágárusnőbe. Kaurismäki minimalista, angolosan rideg vígjátéka felforgatja a bérgyilkos-tematika ok-okozati rendjét és gúnyt űz megcementesedett kliséiből is. Ugyanerre vállalkozik az elsőfilmes Tom Edmunds azonos címen futó remake-je is, ám egész más stíluseszközökkel.

Edmunds ugyan a nyitányban jóval nagyobb teret szentel az egzisztencialista szorongásélmény és a halálkultusz kifejtésének, mint Kaurismäki (még Camus-re is nyílt utalást tesz), és az öngyilkossági kísérletek kivitelezése is színes ötletkavalkád, ám a debütáns rendező hosszú távon mégis kevesebbet profitál az alaphelyzetből: miután a konfliktus tetőfokára hág, s a főhős, William megütközik a bérgyilkossal, Edmunds az abszurd bűnkomédiát hollywoodiánus akcióthrillerre cseréli. Ennél is problémásabb, hogy a Bérgyilkost fogadtam végül tragikus hőssé emeli az eredeti mozi átkos sorsú, de szánalomra méltó, a véletlen hálójában vergődő figuráit; nem is rugaszkodhatna tehát messzebb Kaurismäki elképzeléseitől, valamint a játékidő első – minden tekintetben kiváló – háromnegyed órájától.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13928