KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sötét bűnök

Kránicz Bence

Dark Crimes – amerikai-lengyel, 2016. Rendezte: Alexandros Avranas. Írta: David Grann cikke alapján Jeremy Brock. Kép: Michel Englert. Zene: Richard Patrick és Tobias Enhus. Szereplők: Jim Carrey (Tadek), Marton Csokas (Kozlov), Charlotte Gainsbourgh (Kasia), Zbigniew Zamachowski (Lukasz), Kato Outinen (Malinowska). Gyártó: RatPac Entertainment / InterTitle Films / Opus Films. Forgalmazó: Romis Mozi. Feliratos. 92 perc.

 

Talán a szereposztók iróniájáról árulkodik, de az is lehet, hogy csak a film kudarca miatt tűnik úgy, hogy a „komoly” Jim Carrey-filmek újabb, de nem egészen friss (2016-os) darabja sokkal jobban működött volna a régi Carrey-t mozgósító krimiparódiaként. Miközben a detektívet adó Carrey és a gyanúsítottak hosszú sora halálra vált arccal vagy tébolyultan csillogó tekintettel magyaráznak bűnről és bűnhődésről, csak arra tudunk gondolni, hogy előmászhatna a komód mögül Ace Ventura egyik borza, vagy a főhős felvehetné végre a Maszkot, lendületesebbé téve a nyomozást.

Ilyesmiről szó sincs. Senki nem mesél vicceket. Egy lengyel szexklub szadista – Sadowski nevű – vendégét megfojtották, és a Carrey-hős szerint a tettes még szabadlábon van. Az élveteg író, aki kiadatlan, ám hangoskönyvként elérhető írásában pontos hely- és sebismerettel dolgozza fel a bűnügyet, gyanúsabb mindenki másnál. Marton Csokas figurája nyolcvanas évekbeli kábelnoirok főgonoszait idézi, kegyetlen félmosollyal képes elmondani a legnagyobb sületlenségeket is („A folyók erednek valahonnan. És torkollanak valahová.”) Charlotte Gainsbourgra vélhetően azért bízták a BDSM-szexet élvező exprostituált szerepét, mert címszerepet játszott A nimfomániásban. A kelet-európai atmoszférát a faberakásos belső terek és Vlad Ivanov rendőrfőnöki jelenléte szavatolja.

A görög Alexandros Avranas alsó-hollywoodi bemutatkozása kínos, de nem erények nélkül való film, az elfojtott őrületet jelképező, hamis harmóniát teremtő szimmetrikus kompozíciók például sokáig képesek belénk fojtani a nevetést. Végül a camp érzékenységénél lyukadunk ki: mikor a történet vége felé Carrey a sarokba kuporodva bőg engesztelhetetlenül, egy másik bizonytalan státuszú sztár, Nicolas Cage vécés nagyjelenete juthat eszünkbe az idei Mandyből, amely a Sötét bűnöknél mélyebbre merül a trashben, ezért kultikus potenciálja is nagyobb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13853