KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bye Bye Man - A rettegés neve

Sepsi László

The Bye Bye Man – amerikai, 2017. Rendezte: Stacy Title. Írta: Robert Damon Schneck regényéből Jonathan Penner. Kép: James Kniest. Szereplők: Douglas Smith (Elliot), Lucien Laviscount (John), Cressida Bonas (Sasha), Doug Jones (Bye Bye Man). Gyártó: Interpid Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 96 perc.

 

A paranoiát és pusztító látomásokat terjesztő elmevírusokként működő újkori horrorszörnyek (Valami követ, Körök) sorában a Bye Bye Man nyílt lapokkal játszik: a „ne mondd ki, ne gondolj rá” parancsolatai hamar leleplezik, hogy a film hősei elsősorban egy mentális fertőzéssel küzdenek, ahol csaknem mellékes a rém konkrét alakja. Ám a Kampókéz és a Pontypool szerelemgyerekeként leírható Bye Bye Man játékideje során képtelen felérni a filmindító kertvárosi mészárszék intenzitásához. A kilencvenes években egyedi atmoszférájú függetlenfilmekkel (mint a politikai populizmus térnyerése kapcsán ma is frissnek ható Az utolsó vacsora) indult Stacy Title-nek mintha minden maradék stílusérzéke a nyitószekvenciába sűrűsödött volna, ami után a megkísértett huszonévesek őrületbe torkolló féltékenységi drámája kivitelezésében és ötleteiben is lapos folytatás. Már Robert Damon Schneck a film alapjául szolgáló novellája sem a „Bye Bye Man” lehengerlő eredetiségével tüntetett, az ujjgyakorlat gazdag kultúratudományi apparátussal szedte ízekre a szerző által kreált városi legendát, a New Orleans-i mumus kapcsán módszeresen összegyűjtve a háttéranyagokat az Ouija-tábla feltalálásától az amerikai spiritizmus történetéig. Mivel a rendező lemondott az adaptációhoz kézenfekvőnek tűnő áldokumentumfilmes formáról, így a címszereplő eredendő ürességét sem fedi el a ráhordott tudásanyag (mint a novellában): Bye Bye Man Kampókézzel ellentétben nélkülözi annak társadalomtörténeti áthallásait, a kortárs konkurensek közül pedig a Slenderman körüli médiahype és valós tragédiák kárhoztatják Schneck rémét a másodhegedűs szerepére. Stacy Title és állandó szerzőtársa, Jonathan Penner nem csupán abban vall kudarcot, hogy a Bye Bye Mant beemelje az említésre méltó horrormonstrumok közé, de egy húsz éve ígéretesen indult alkotópáros visszatérése helyett is csak annak megfakulását szemlélteti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13203