KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A két Lotti

Tamás Amaryllis

Erich Kästner A két Lotti című könnyed-derűs lélekregénye eddig nyolc kiadást ért meg nálunk harmincöt esztendő alatt. A happy endes történet csattanójaként azt kérdezi Lotti: most, hogy anyu és apu újra együtt vannak velünk, ugye lehetnek még testvéreink? Fiúkat vagy lányokat akarnátok? – érdeklődnek tőlük. Fiúkat és lányokat! – mondja Lotte. Luise pedig szíve mélyéből kiáltja: Csupa ikreket!

Joseph Vilsmaier maira hangszerelt filmes adaptációja láttán – a válási árvák tízezrei feletti fájdalmas kesergés helyett – az ikerségről, mint olyanról még talán az is el-elmeditál, aki nem ikerpár egyik feleként látta meg a napvilágot. Az Ikrek az egyik legősibb zodiákus jegy. Az Ikrek korszakának káldeus papjai már hatezer évvel ezelőtt megfigyelőtornyokból kémlelték az eget, e korszakban alakult ki az írás, az egymással való érintkezés és kapcsolattartás fontossága e zodiákus jegynek (és szülötteinek) legjellemzőbbje. „Nincsen emberiség, csak Péter és Pál van”, írta Kosztolányi. Nincsenek válási árvák, szétszakított ikerpárok – csak Lotték és Louisék, sugallja ez az embermeleg történet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1132