KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az őrszem

Koltai Ágnes

Elsőfilmes rendezőt ritkán fogadnak ilyen kitörő ovációval. A francia Arnaud Desplechint hazájában Messiásnak kijáró üdvrivalgással köszöntötték debütáns munkája, Az őrszem bemutatója után. A francia kritika a megtépázott tekintélyű gall filmművészet renoméjának visszaszerzését reméli Desplechintől. Ő az új csillag: nem olyan extravagáns, kiszámíthatatlan, mint Beineix és Carax, nem olyan halálosan zabolázhatatlan, mint Collard. Ő a finomkodó francia közízlés új dalnoka: egyszerre köznapias és emelkedett, érthető és elvont.

Az őrszem a tökéletes fából vaskarika; a moralizáló kémfilm. A rendező mindent belezsúfolt sztorijába, amit egy érző szívű és elmélyült européer elmondhat a Vén Kontinens háború utáni történetéről. Van itt áruló jaltai békekötés, szovjet-amerikai hidegháború, német lelkiismeret-furdalás, és kettős-hármas ki tudja hányas kémkedés (à la Kanión Mercader második halála), levágott fej, kicsempészett orosz tudósok, gazember rendőrök. Mocskos a világ mindkét fele, különösen egy finom entellektüel szemében.

Világfájdalmas szenvelgés Az őrszem, az a fajta hamis mozi, amely szellemi fölényben tetszelegve harcol alkotója vélt vagy valós fantomjaival. Mégha hihető volna is a történet és a film légköre, akkor is megkésett mű lenne. Így csak reménytelen kísérlet az amerikai kommersz elleni harcban. Egy görcsös kép az állóháborúból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1129