KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelem és egyéb bűnök

Tüske Zsuzsanna

Ljubav i drugi zločini­ – szerb-német-osztrák-szlovén, 2008. Rendezte: Stefan Arsenijević. Írta: Stefan Arsenijević, Srdjan Koljević, Bojan Vuletić. Kép: Simon Tansek. Zene: Oliver Welter. Szereplők: Anica Dobra (Anica), Vuk Kostić (Stanislav), Feđa Stojanović (Milutin), Hanna Schwamborn (Ivana). Gyártó: ICON Film / Art & Popcorn. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 106 perc.

 

A korábban főleg rövidfilmek szülőatyjaként tevékenykedő Stefan Arsenijević 2008-as, Szerelem és egyéb bűnök című munkájával már nagyjátékfilm-utódot hagyott maga után, az öröklött génkészlet azonban bizonyos tekintetben a nagy testvér esetében is felismerhető, mivel az író-rendező nagyobb formátumú alkotását ismét apró epizódokból állította össze.

A történet főhőse Anica, egy lakótelepi szoláriumszalon tulajdonos és egyben bűnöző kiskirály, Milutin szeretője, aki egy nap elhatározza, végleg búcsút mond a boldogtalanságnak és a betondzsungelnek. Terve szerint egyetlen nap alatt elbúcsúzik mindenkitől, aki fontos számára, valamint régi számláit is rendezi, majd este, a szeretője széfjében összegyűlt védelmi pénz meglovasításával nekivág az országútnak és vadonatúj életének. Számításait Milutin legjobb emberének, a fiatal Stanislavnak szerelmi vallomása húzza keresztül, aki gyermekkora óta rabja a nőnek és mindenáron vele akar maradni, így Anicának el kell döntenie, hogy tervét kétszemélyesre módosítja, vagy a biztonságos magányt választja.

A film, az alaptörténet sémája szerint laza rokonságban áll a film noirral, a cselekményelemek között pedig bűnügyi motívumok is felfedezhetőek, azonban egyetlen nap leforgása alatt játszódó, elhibázott életek apró epizódjait felsorakoztató meséjével Arsenijević elsősorban az emberi drámára és az eredendő magányra helyezi a hangsúlyt. A sokszereplős műben a háttér szinte egyenértékűvé válik a figurákkal: a betonszürke hidege, a falfirkák koszos tarka tónusai és a panelházak reménytelenséget hordozó geometriája, hétköznapiságuk ellenére is különleges atmoszférát adnak az északi filmek visszafogott melankóliáját idéző alkotásnak, amelynek elemei között a finomművű párhuzamok és némi keserédes humor teremtenek egységet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10172