KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ómen

Varga Zoltán

Omen 666 – amerikai, 2006. Rendezte: John Moore. Írta: David Seltzer. Kép: Jonathan Sela. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Liev Schreiber (Thorn), Julia Stiles (Katherine), Seamus Davey-Fitzpatrick (Damien), Pete Postlethwaithe (Brennan). Gyártó: 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 110 perc.

 

A modern amerikai horror egyik alapművét jelentő 1976-os Ómen az Antikrisztus eljövetelére figyelmeztetett: egy ártatlannak tetsző, valójában sátáni származású kisfiú körül arat a halál, s nevelőapja – a karizmatikus Gregory Peck – sem képes megfékezni őt. Az eredeti Ómen jelesre vizsgázott feszültségépítésből és atmoszférateremtésből, ráadásul míves operatőri munka, igényes színészi játék és minden idők egyik legzseniálisabb filmzenéje (Jerry Goldsmith) teljesítette ki az élményt. Ha ezeket az értékeket levonjuk, megkapjuk a napjaink szabványába belepréselt remake-et, a 2006-os Óment. John Moore üres iparosmunkává silányította a legendás klassszikust; hiteltelen színészei, tucatzenéje és -fényképezése titokzatoskodó, erőtlen, feszengő filmet eredményeznek, amely azzal rúgja a legnagyobb öngólt, hogy szolgai módon tapad az eredeti cselekményéhez, ahelyett, hogy bátrabban nyúlna hozzá és megkísérelné újraértelmezni. Csakhogy így is értékelhetetlen: suspense helyett alantas, irritáló sokkeffektusokkal dolgozik, az eredeti kulcsjeleneteit (pl. a temetőbeli kutatást vagy a nagykövet és a nevelőnő idegfeszítő párharcát) nevetségesen lebutítva és fájóan lerövidítve ismétli meg; s bár megpróbál nagyobb hangsúlyt fektetni a feleség figurájára, ez megbukik Julia Stiles képességein, és nem jelent többet sokkírozó rémálmoknál, arról nem is beszélve, hogy a kis Damien is áttetszővé fakul, akitől félnünk kellene, pedig csak „gonoszul hunyorít”. Az egykori sátán-anyuka Rosemary, azaz Mia Farrow a dada szerepében működésképtelen geg csupán; megjelenése egymaga összefoglalja az igazi Ómen értékeihez méltatlan remake kínos és önkizsákmányoló jellegét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8673