KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Mussolini végnapjai

Bikácsy Gergely

 

Húsz év telt el a marxista kritikus, Carlo Lizzani első filmje, a Bátrak csapata (1953) és a Mussolini végnapjai (1974) között. Ez alatt nemcsak a filmművészet változott meg, hanem a történelemábrázolás is: ma nem elég harcosan baloldali, érzelem fűtötte (s ettől friss) filmet csinálni. Napjaink történelmének bonyolultsága, ellentmondása a múlt ábrázolása esetében is többet követel.

Lizzani ezúttal vitaalapul is szolgáló történelmi rekonstrukciót alkotott. Vállalkozása fél sikerrel járt. Filmje nehézkesen, sőt néhol unalmasan gördülő alkotás. Magát a témát, az ábrázolt tárgyat, a történelmi helyzetet mégis árnyaltabban, érdekesebben eleveníti fel, mint a közhelytanulságokat ünneplő tankönyvek. Mussolini élve vagy halva? Nem mindegy. A németek magukkal cipelnék Berlinig, az amerikaiak bíróság elé állítanák, az olasz ellenállási mozgalom pedig nem jut egységes nézetre. A kommunisták – tartva egy elhúzódó és ravasz politikai sakkjátszmává alakítható bírósági tárgyalástól – az azonnali kivégzés mellett döntenek. Ennek a helyzetnek vannak általános, így napjainkra is vonatkozó tanulságai. Ezért, s nem konzervatív stílusa, lagymatag izgalmai miatt nézhető a film. Meg Rod Steiger kiváló játéka miatt. Az ő egyedül maradt, szánalmas Mussolinije arra döbbenti rá a nézőt, hogy a diktátorok csak addig látszanak törpeségükben is lenyűgöző, sátáni figuráknak, míg hatalom van a kezükben. Amikor már a segédtisztjük is otthagyja őket, megszűnnek létezni. Még a haláluk előtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8229