KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Skorpió

Loránd Gábor

A skorpió: protestáns lelkész, aki az 1600-as években Észtországban egy kietlen, sivár vidéken élő kis közösséghez érkezik. Luther kőszívű követője tűzzel-vassal támad az ősi, pogánynak bélyegzett szertartásokra, a vidámságra, a paráználkodásnak nevezett szerelemre. Semmilyen érzése nincs, fanatikus elvakultsága tragédiákat szül, utolsóként saját felesége halálát okozza. Mindenki meggyűlöli, teljesen egyedül marad, de lelki összeroppanása már túl későn következik be. Tragédiája mégsem tud igazán hatni ránk, mert karaktere ugyanolyan egysíkúan ábrázolt, mint a nagy szerepet kapott táj. Nem ember ő, hanem modell: a bigott fanatizmus leegyszerűsített, egyoldalúan és elnagyoltan felvázolt példája. Mindig komor, aszkétaarca mindig gyűlölködő, igehirdető szavai mindig fenyegetően dörögnek. A táj mindig kihalt, düledezik a templom, a szél baljósán süvit egyvégtében. az ég többnyire fekete és az emberek is misztikus-sötéten néznek a kamerába. Ha a rendező nem ilyen „kérlelhetetlen”, talán nem lenne – a főhőshöz hasonlóan – olyan „egyoldalú” műve sem, amely egyébként érdekes, túlzásai ellenére szépen fényképezett film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7503