KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gattaca

Vidovszky György

 

A cím egy jövőbeli, tökéletesen szervezett város nevét jelöli. Gattaca lakói két részre oszthatók: a természetes szerelemben fogantakra és a génsebészeti úton előállítottakra. Látszólag semmi sem különbözteti meg őket, mégis a két kaszt közötti átjárás lehetetlen. A film főhőse, Vincent - bátyjával ellentétben - hagyományos módon fogant. Élete apróbb-nagyobb betegségek, fogyatékosságok, gyengeségek sora, mint minden emberé. Bátyja - hála a tudománynak - mindezektől mentes, fizikailag megbízható egyed. Származása miatt Vincent takarító lehet, bátyja - ha akar - űrhajós. A film nem hagyományos sci-fi: nincsenek benne hatalmas űrhajók, földönkívüli szörnyek, akciódús, mesebelien látványos jelenetek. A film alkotói könnyen átélhető, szép filmjükben csak továbbgondolták azt, ami ma már létezik: mi lesz akkor, ha a művi megtermékenyítés várható hasznossága emberi akadályokba ütközik? Vagyis a film által felvetett kérdés, konfliktus nem a jövő, hanem a jelen terméke. Kubrick Űrodüsszeiája sem azt prognosztizálta, hogy három év múlva mivel fogunk foglalkozni, hanem a 60-as évek utópiaképét festette le. A film főhősének, Vincentnek sikerül becsapnia a személyi azonosságát állandóan tesztelő gépeket, néha még a véletlennek nevezett dramaturgia is a segítségére siet, s már csak egy hajszál választja el attól, hogy „tökéletes” egyedként valóra váltsa álmát, és űrhajós legyen, amikor egy váratlan esemény - a szerelem - újra próbára teszi őt, az embert. Bár tudatosan küzdő, mégis sodródó hős, bár a sebezhetetlenség álarcát ölti magára, bármelyik pillanatban elbukhat. Győzelme nem oldja fel Gattaca kettőségét, s nem bizonyít be az emberiségnek semmit, amit ne harsognának riogató újságcikkek unos-untalan. Heroizmusa ennél önzőbb, kisebb léptékű, mégis fontosabb. Nem a világot, hanem a saját sorsát akarja megváltoztatni...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3942