KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Meztelen befutó

Baski Sándor

Flitzer – svájci, 2018. Rendezte és írta: Peter Luisi. Kép: Nicolo Settegrana. Zene: Michael Duss, Martin Skalsky és Christian Schlumpf. Szereplők: Beat Schlatter (Balz Naf), Doro Müggler (Sandra), Bendrit Bajra (Kushtrim), Luna Wedler (Elisa). Gyártó: Spotlight Media Produktion. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 98 perc.

 

Ha az ókori görögök még nem is, de a neo-adamiták a 15. században már előszeretettel rohangáltak meztelenül a köztereken. Később Angliában is feljegyeztek néhány esetet, tömegessé pedig az 1960-as évektől vált a jelenség az egyetemi kampuszokon. A televíziós sportközvetítések elindulásával új platform nyílt az exhibicionisták számára, és ha a hóbort az utóbbi években le is csengett (nem teljesen függetlenül attól, hogy az adásrendezők már nem mutatják meg a nézőknek a pályafoglalókat), a legutóbbi labdarúgó-világbajnokság döntőjét is sikerült megzavarnia politikai tiltakozásként a Pussy Riot tagjainak, még ha ők ruhában is hajtották végre az akciót.

A streakerségnek (nálunk nincs hagyománya, ezért külön szavunk sincs rá) van tehát múltja és kultúrája, papíron ki is lehetne tölteni vele egy másfél órás játékfilmet. A svájci Peter Luisi abból a kellően abszurd, mégis logikus alapötletből indult ki, hogy amennyiben a futball minden egyes aspektusára lehet fogadni, akkor vígjátékának főhőse miért ne svájci frankosíthatná a streakerek teljesítményét is? A meztelen befutóban az ötletgazda, a minél nagyobb kontraszt kedvéért, egy foci ellen beoltott gimnáziumi tanár, aki a legendás svájci írónak, Gottfried Kellernek akar múzeumot gründolni, de elszórja az iskola pénzét. A lebukástól rettegve pattan ki a fejéből a nagy ötlet, és az üzlet hamarosan annyira beindul, hogy még egy (illegális) streaker-képzőt is elindít.

A pikáns téma ellenére Luisi bohózata illedelmes, korrekt és fájdalmasan középszerű. Az első negyedóra alapján a történet további alakulása pontosan lekottázható, a legalább mérsékelten szellemes finálét pedig a nyitójelenetben látható flashforward lövi le. A meztelen befutó legnagyobb bűne mégis az, hogy óriási ziccereket hagy ki – nincs mondandója sem a modern fociról, sem a sportfogadások világáról, de még magáról a streaker-jelenségről sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14025