KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy kis szívesség

Varró Attila

A Simple Favor – amerikai, 2018. Rendezte: Paul Feig. Írta: Darcy Bell regényéből Jessica Sharzer. Kép: John Schwartzman. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Anna Kendrick (Stephanie), Blake Lively (Emily), Henry Golding (Sean), Joshua Satine (Miles). Gyártó: Feigco Entertainment / Bron Studios. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 117 perc.

 

A 2010-es évek női domestic noir-jának kisszámú minőségi modellje után Hollywood hamar rákényszerült a trend turkálójára, és Darcy Bell tavaly kiadott Egy kis szívességében rögtön meg is találta a legdurvább szezonvégi leárazásokat is polcon átvészelő fércművek egyikét. Az eltűnt szupercsaj-barátnő után nyomozó kertvárosi blogger-anyuka komor Ördöngősök-története elképesztően ostoba krimi-narratívájával, tökéletesen érdektelen, kiszámítható alakjaival és „kedvenc nyári élményem” szintű nyelvezetével érthetetlen választásnak tűnhet egy A-kategóriás stúdiófilmhez – egyetlen magyarázatot kivéve: ha miként hajdanán Welles (A gonosz érintése), Truffaut (Lőj a zongoristára) vagy Kubrick (Gyilkosság) esetében történt, a választott bűnügyi ponyva csupán ugródeszkát jelent egy erőteljes szerzői személyiség számára a magasba szárnyaló önkifejezéshez.

Persze ahogyan Darcy Bell chicagoi óvónő és David Goodis hardboiled-zseni között zongorázni lehet a különbséget, úgy Paul Feigtől sem igen várhatjuk belátható időn belül a chick flickek Sanghaji asszonyát: az viszont kétségtelen, hogy a vitatható értékű, de műfaji érdemekkel bíró Koszorúslányok óta egy igen egységes és jellegzetes álomgyári életmű sűrűsödik az alkotó kuktájában. Az Egy kis szívesség az eddigi menüből a „jófej átlagnő vetélkedése az aljas álomnővel” fogást tálalta fel újra, esküvői vígjáték és kém-akciófilm után a női noir receptkönyvéből – méghozzá a Holtodiglan és a Lány a vonaton ismeretében pofátlan merészséget jelentő Feig-humorral megízesítve. Az, hogy a végeredmény így is magasan felülmúlja az alapregényt, igen szerény elismerés (például számos logikai bakiját orvosolja, kikacsintós francia slágerekre cseréli a kínos krimi-utalásokat és némi élettel tölti meg hősnőit), de mással nem igen dicsekedhet: a kötelező happy endre átírt sületlen befejezésre az Egy kis szívességből csak egy nagy szívás marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13844