KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Digitális realizmus

Chris Columbus:Pixel

Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink

Kránicz Bence

Bár sokan nyilván örömmel megnéznénk egy olyan horrorfilmet, amelyben az öntudatára ébredt, elszabadult filmnyersanyag fojtogatja áldozatait, ez a koncepció nem vált különösebben népszerűvé a műfaj történetében. Ha Kodak-gyilkosságokról nem is, a digitális világ veszélyeiről sokat tudunk: mióta számítógépes trükköket alkalmaznak a tömegfilmekben, a történetekbe is átszűrődött a gyanú, hogy a komputer könnyűszerrel ellenünk fordulhat. Ez a félelem műfajtól függetlenül megfogalmazódott már a nyolcvanas években: a számítógépes rendszer robothadserege elpusztítja az emberiséget (Terminator), a szoftver magába szippantja tervezőjét (Tron), vagy vetélytársává válik egy bimbózó szerelmi kapcsolatban (Komputer-szerelem). Ahogy az elmúlt évtizedekben mindennapjainkon egyre jobban eluralkodtak a digitális interfészek, úgy lehetett újra és újra aktualizálni ezeket az elgondolásokat. Az újabb filmekben az emberek még inkább ki vannak szolgáltatva a komputereknek: a terminátorokat vezénylő számítógép immár minden elektronikus eszközünket egyszerre irányítani képes operációs rendszerként jelenik meg a Terminator: Genisysben (emlékeztetve az egymással szinkronizált kütyük nyugtalanító mindentudására), a játékprogram harminc éve fogva tartja alkotóját (Tron – Örökség), a szerelmes férfi pedig alárendeltként jelenik meg a szoftverrel folytatott románcban, míg végül a mesterséges intelligencia szakít vele (A nő).

A Pixel együgyű meséjében egy földönkívüli faj klasszikus játékok figuráit állítja csatasorba az emberiség ellen, így a katasztrófafilmek természeti csapásai helyett saját digitális teremtményeinktől retteghetünk. Nem kérdés, hogy az emberek kerülnek ki győztesen a harcból, de csak azért, mert a múlt lejárt szavatosságú játékai fordulnak ellenünk: Pac-Mannel és Donkey Konggal simán elbánik néhány arcade-termekben felnőtt csodabogár, akik így a mai harmincas negyvenes nemzedék öntudatát is megerősítik. A bonyolultabb játékok kimaradnak a filmből, így sokkal könnyebb butuska komédiába fordítani a történetet.

Adam Sandler Prosperója csak a kétbites Kalibánokkal képes elbánni – a jelen pixelmonstrumaival szembenézve kénytelen lenne eltörni konzolját.

 

 

PIXEL (Pixels) – amerikai, 2015. Rendezte: Chris Colombus. Írta: Timothy Dowling, Adam Sandler és Tim Herlihy. Kép: Amir Mokri. Szereplők: Adam Sandler (Sam), Michelle Monaghan (Violet), Peter Dinklage (Eddie), Kevin James (Cooper). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: Intercom. Szinkronizált. 106 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 19-20. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12376