KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Szobafogság

Csendes terror

Tüske Zsuzsanna

Az anya, a lánya, a dzsigoló és a ruhásszekrény. Klausztrofóbiás háztáji thriller amerikai-magyar együttműködésben.

Három évszaknyira a Kaméleontól, újabb darab került fel a magyar műfaji film szellős thrillerpolcára, egy svájci-magyar koprodukcióban készült alkotás, amelyet rendezőként és forgatókönyvíróként az amerikai származású Daniel Young jegyez, és az első angol nyelvű magyar filmként könyvelhető el. A szélhámosság vétke ugyan az idegen szerző művében is előtérbe kerül, a főszerep azonban a családnak, széthullásának és fenyegetettségének jut, így a Szobafogságra, leginkább a domestic, azaz „háztáji” thriller zsánercímkéje illeszthető.

A különös szerelmi háromszög-történetként is működő alkotás középpontjában egy válástól csonkított család, anya és lánya áll, akik közt az apa távozása óta végleg megfagyott a levegő, és mivel volt férje sem tud segíteni problémáján, Miriam-nek egyedül, végtelen türelemmel kell kiállnia a tizenhat éves kamasz, Charlotte pengeéles megjegyzéseit. A lány ráadásul egy titkot rejteget előle: ruhásszekrényében egy szökött fegyencet bújtat. Reyer-nek, a jóképű bűnözőnek nincs szüksége túl sok erőfeszítésre ahhoz, hogy a magányos, zavarodott Charlotte-ot magába bolondítsa, mozgástere azonban egyre tágabb lesz, napközben már az egész házat beveszi, és figyelme lassan átterelődik Miriam-re. Végül a külvilágba is kimerészkedik, ahol szóba elegyedik az asszonnyal és egy egyszerű hazugság révén már az ő vendégeként veheti birtokba a házat. Reyer egyre közelebb férkőzik a nőhöz, őt is érzelmi és szexuális manipuláció alá veszi, amelynek következtében Charlotte és Miriam viszonya tovább mérgesedik, otthonuk pedig pokollá kezd átalakulni.

Ha azonosulási pontként ezúttal nem is az antihős figurát kapjuk, azért a Szobafogság mutat némi hasonlóságot a valamivel távolabbi műfajrokonnal, a Kaméleonnal. Nem csak Nagy Ervin személye – akit úgy tűnik, mostanában a dzsigoló-szerepek találnak meg –, de a film női vágyak beteljesítéséről szóló olvasata is teremt némi közösséget a két alkotás között. Ezúttal is alapvetően magányos nőkről van szó, akiknek egy számító alfahím – akit ráadásul itt még egy impotensnek tűnő férjfigurával is ellenpontoznak – áll a szolgálatába, hogy saját vágyaikat rávetíthessék, de mivel ez esetben nem csak női, hanem anya-lány szemszögről beszélhetünk, a Szobafogság alapvetően a családot helyezi előtérbe. A film egy klasszikus, már-már archetipikusnak mondható történettel, a Lolitával is mutat némi rokonságot, bizonyos elemek teljesen azonosak: anya és lánya ugyanarra a férfira pályáznak, és ebben a háromszög-helyzetben az anyafigura a tudatlan, akinek minden a háta mögött zajlik. A másik alapvető közös motívumot a kamaszlány figurája jelenti, aki egyszerre hordozza magában a gyermeki ártatlanságot és a női érzékiséget. A Szobafogság ki is játssza ezt, mivel kissé zavarodottnak ábrázolja a lányt, gyerekes allűrökkel, ugyanakkor határozott figurának is, aki kezdi felfedezni saját csáberejét. Csupán az erőviszonyok rendszere különbözik a Lolitáétól, mivel ez esetben a kontroll nem a nimfa, hanem a férfi kezében van, ő tölti be a manipulátor szerepét, aki bomlasztani kezdi az egyébként is gyenge lábakon álló családot. Tematikus jegyek alapján is kirajzolódnak a művek közti párhuzamok: mindkettőben előtérben van a szexualitás – a Szobafogság esetében ez feszültségteremtő eszközként is szolgál. A kevés szereplőt mozgató kamara-jelleg is közös nevezőnek tekinthető, hiszen Daniel Young szereplőit teljesen semleges, betájolhatatlan kertvárosi környezetbe, ezen belül is egy hideg hangulatú otthonba helyezte, de itt már a közeg, amely klausztrofób légkörével nem csak hátterévé, hanem katalizátorává is válik a feszültségnek, a domestic thriller motívumtárához köthető.

A Szobafogság külső jegyeiben felmutatja az alműfaj jellegzetességeit, valamint sokszor dialógusaival és a kifogástalan színészi játékkal is képes az izgalom fenntartására, azonban a cselekmény fordulatait szűk marokkal méri, amelyért az ötletes, ám némileg műfajváltást eredményező végkifejlet sem jelent kárpótlást. Daniel Young származásából adódóan afféle külsős alkotó, munkája mégis tökéletesen illeszkedik abba a koncepcióba, amelyhez magyar kollégái látszólag szilárdan ragaszkodnak: ha sötét műfaji tónusokról van szó, akkor is csak az emberi dráma kerülhet ki győztesen – az egyszerű, bűnös zsánerörömök végül kiszorulnak a játékból.


PINPRICK (Szobafogság) – magyar-svájci, 2009. Rendezte és írta: Daniel Young. Kép: Szecsanov Martin. Zene: Kalotás Csaba. Vágó: Mógor Ágnes és Jann Lüdin. Hang: Major Csaba. Producer: Havas Ágnes és Herendi Gábor. Szereplők: Rachael Blake (Miriam), Laura Greenwood (Charlotte), Nagy Ervin (Reyer), Rátóti Zoltán (Alex), Deborah Kim Jávor (pszichológus). Gyártó és forgalmazó: Skyfilm. 92 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9997