KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hancock

Klág Dávid

Hancock – amerikai, 2008. Rendezte: Peter Berg. Írta: Vincent Ngo és Vince Gilligan. Kép: Tobias A. Schliessler. Zene: John Powell. Szereplők: Will Smith (Hancock), Charlize Theron (Mary Embrey), David Mattey (Man Mountain), Stephen Bishop (ER Doctor), Jason Bateman (Ray Embrey). Gyártó: Blue Light / Forward Pass / Overbrook / Relativity Media / Weed Road. Forgalmazó: InterCom. Szinkronos. 92 perc.

 

Amilyen nagy vonalakkal és frappáns ívekkel szignózta 1776-ban John Hancock a Függetlenségi Nyilatkozatot, több, mint háromszáz évvel később névrokona legalább olyan nagy elánnal, bár jóval kevesebb lelkesedéssel harcol a bűn ellen: Hancock (Will Smith) az utcán alszik, bűzlik a literszámra benyakalt whiskytől, viszont ő Los Angeles ügyeletes szuperhőse. A munkájának azonban nagyobb a kára mint a haszna, ahol csak landol, kátyú terem, másnaposan neccesen kerülgeti az autópálya tábláit és a publicitást sem nagyon bírja. Kapóra jön neki egy frissen megmentett PR-ügynök (Jason Bateman), aki felesége (Charlize Theron) minden baljós pillantása ellenére megpróbálja felkarolni Hancockot.

Hiába július negyedike királya az Államok mozipiacán, kevesebben tudnak hiteltelenebbül lecsúszott alkoholistát játszani Will Smithnél. Nem tehet róla: kisuvickolt közéleti szereplései mellett még a Legenda vagyok vírusverte New Yorkjában is jól állt rajta a bőrjakó. Viszont amint először meglátjuk egy Los Angeles-i reggelen egy kőpadon fetrengve, tudjuk, hogy addig nem leszünk nyugodtak, amíg Hancock ki nem dobja azt a szutykos kötött sapkát és le nem teszi a kisüstit, egy kiadós borotválkozásról már nem is beszélve.

De hosszú az út, ami Hancock üdvösségéhez vezet, ráadásul komolyabb műfaji buktatókkal lett kikövezve. Peter Berg filmje keserű anti-szuperhős komédiaként indul, hogy aztán a harmadik felvonásra egy légből kapott csavarral sötét dráma alakját vegye fel. Ami nem lenne nagy probléma, hiszen legalább a Batman: Kezdődik óta sikkes a nyarat hősök morális dilemmáival tölteni, de a Hancock akkora balkanyart vesz, hogy nincs az a szupererő, amivel vissza lehetne terelni a felhőtlen blockbusterek pályájára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9570