KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

300

Pápai Zsolt

300 – amerikai, 2007. Rendezte: Zack Snyder. Írta: Frank Miller képregényéből Kurd Johnstad, Michael Gordon. Kép: Larry Fong. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Gerard Butler (Leonidas), Lena Headey (Gorgo), Dominic West (Theron), David Wenham (Dilios), Tom Wisdom (Astinos). Gyártó: Warner Bros / Legendary Pictures. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 117 perc.

 

A digitális film ezredfordulón kezdődő parádézása nyomán sokan suttogtak arról, hogy a hús-vér színészeknek hamarosan bealkonyul, hiszen kiválthatóak lesznek élethű komputeranimált teremtményekkel, olyanokkal, akik minden sejtjükben antropomorfnak hatnak, de nem kérnek fizetést, és nem lázadnak túlóra esetén. A 2005-ben széltében-hosszában ajnározott Sin City és most a világban véres kardként körbehordozott 300 láttán olybá tűnik, lassan rendezőre sem lesz szükség a filmkészítéshez. Elég a storyboard képeit komputerbe táplálni, és a munkát elvégzi a gép.

A legendás thermopülai csata hőseiről szóló 300 ugyanúgy a rendezői kreativitás hiányát nyögi, mint a hozzá hasonlóan Frank Miller kult-képregényét adaptáló Sin City. Létrehozói lényegében storyboardnak tekintették Miller művét, csakúgy, mint két éve Robert Rodriguez, és feladatuk kimerült abban, hogy mozgásba hozzák a figurákat, illetve stilizált hátteret körítsenek az események mellé-mögé. A felvételeket kizárólag blue screen vagy green screen előtt készítették, és a forgatás után majd egy évig áztatták őket számítógépekben.

Az illúzió ezért tökéletes, az eredmény mégis felemás. Míg A Gyűrűk Urát idéző látvány fenenagy bombasztikusságával és a gyomrot próbálóan sok lassított felvétellel együtt is lenyűgöző, a rendezői munka hiányát nagyon megsínylették a színészek. Csupa kigyúrt test, csupa kifejezéstelen arc: ebben a filmben mindenki szúrósan néz, hirtelen mozdul és ordítva deklamál, mintha a konditerem látogatásán kívül másra nem instruálták volna. A Leonidászt adó Gerard Butler (Az Operaház fantomja) középszerű Kabir Bedi-imitátor, az arájaként mutatkozó Lena Headey (A barlang) arisztokratikus allűrökkel teli cicababa, és még az amúgy valóban tehetséges Dominic West (Drót) is feszeng az áruló Theron szerepében. Xerxész keménykedő nagykamasz, a perzsa harcosok pedig vadállatok és vérnősző barmok – hogy részletezettebben kegyetlenek, mint a képregényben, azt nyilván az iráni–amerikai viszony aktuális elmérgesedése indokolta.

A színészi jelenlét jellegtelensége – a közhely-dramaturgiával párban – sterilizálja a moziélményt. Minden pillanatból süt, hogy ezt a filmet nem meg-, hanem összerendezték. A 300 hibátlan darab, tökéletesen kerek, és hidegen fémes, a számítógép mesterműve.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8956


előző 1 következőúj komment

Menrot#3 dátum: 2007-11-22 19:18Válasz
A 300 egy tragédia. Annyira rossz, hogy nem is tudtam végignézni.

Riefenstahl viszont nem rossz.
"Impressionen unter wasser" filmje pl. nagyon tetszik.
(Megjelent dévédén)

Az Olympia (1936) és a Der weisse Rausch (1931) letölthető a netről.
Előzmény: Taguchi #2

Taguchi #2 dátum: 2007-04-08 17:11Válasz
Igaza van Zsoltnak, ez egy vérprimitív tesztoszteron-eposz, kvázi-SS promófilm, teskultusszal -- Leni Riefenstahl minden bizonnyal komázta volna.

Gabor #1 dátum: 2007-04-07 11:54Válasz
Jó a meglátás a filmnek hulla bűze van, nincs benne egy csepnyi élet sem.
Nem ragadt magávala 300 konditermes spártai története , ahogy válvetve próbálják feltartóztatni a szűk termopülei szorosban (ami mellesleg történelmi tanulmányaimból tudom, hogy nem is volt annyira szűk, sőt szoros sem volt) a 4 méter magas Xerxest és a Gyűrűk ura orcjait megszégyenítő katonáit.
Két órányi semmit nézés után gyomorforgató érzés mellett keltem fel a film mellől. Mennyivel szebb a Hét szamuráj története, ahogy minden egyes elesett elenfél egy külön történet. Ebben a filmben az ellenség személytelen, de a hőseink is azok. A rendező azt mondta azért alkalmazott ismeretlen színészeket, hogy ne tereljék el a figyelmet a történetről, ami persze nem is létezik. De ezekből a színészekből azt sem nézem ki, hogy egy összefüggő monológot el tudnának mondani. Ezekkel a képességekkel legfeljebb az expornó színész Miscelle Wild mellett jutnának szerephez, a nagyszerű magyar vészhelyzetben.
Ez a film olyan mint egy sz*r happy meal menű a bohócos gyorsétteremből, mármint csak hízlal, de nem lakat jól.