KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pofonok földje

Vaskó Péter

 

Vajon miért kevés nyugaton a vicces boksz-film? Meglehet azért, mert a küzdelem nálunk nem szellem és mozgásművészet, hanem a pontozásos vérbosszú és a képesítés nélküli csontkovácsolás elegyeként jelenik meg. A hierarchia tetején ráadásul mondjuk egy Mike „Fülharapó Sittes” Tysonnal, akinek alacsony homloka mögé legtöbbször nem bentlakásos kolostori szútraolvasó szemináriumokat képzelünk. A nyugati bunyó szellemiségét általában a „letépem a töködet” „kiváglak, mint a papírlovat” gondolati tágasságai köré szervezi, a humor rész pedig általában nem haladja meg a Bud Spencer féle „balról ijesztek, oszt jobbról horog” léprepesztően kacagtató váratlanságait.

A keleti filmes bunyó ezzel szemben inkább afféle párostánc, amit idősebbek is elkezdhetnek. És hogy virgoncan eleven műfajról van szó, jól mutatja, hogy a hollywoodi filmekkel ellentétben nem mechanikusan alkalmazott állagjavítóként („meg kell küzdenünk, Neo testvér”) tekintenek rá, ami után a botmerev jenki színészek büszkén mesélik, milyen izomlázuk volt, mert forgatás előtt két hónapig gyakorolták a kung-fut.

Az elevenségnek pedig egyik legbiztosabb jele a humor, sőt, az ökörködés. Mint mondjuk a Pofonok földje című kung-fu vígjátékban. Stephen Chow, a Pofonok földjében előző filmje, a Shaolin Soccer című frenetikus vígjáték hangütését folytatja. Ismét legnagyobb példaképe, Bruce Lee eleganciáját ötvözi a Jackie Chan-féle akrobatikus slapstick kung-fu stílussal. Ráadásul mindemellett ismert kung-fu filmek paródiáit is beleszövi mozijába a Tsui Hark daraboktól kezdve egészen a Hősig, de odaszúr a Mátrixnak is.

Az alapsztori egyszerű, de hatásos: Szutyok-köz vályogprolijait az olykor spontán szteppre fakadó és félméteres cilindert(!) viselő Baltás Banda szeretné rettegésben tartani. De a nyamvadtak nem rettegnek, mert a lerobbant bérházkomplexben az utolsó csirkekopasztó vénasszony is olyat üt, mint a guta. És akkor még nem beszéltünk a vajszívű háziúr, hajcsavarós raplis felesége és a helyi szabó, a függönygyűrűk urának technikájáról. A született lúzer főhős (a rendező alakításában) dilemmája, hogy a sötét oldal csábításának engedve csóróverő baltás vagy szívére hallgatva inkább csóró baltásverő legyen-e.

Amúgy az egész olyan, mintha Rejtő Jenő hongkongi forgatókönyvíróként született volna újra: bunyó, burleszk, nagy bicskázások, és rengeteg röhögés – míg a balta el nem választ.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8292


előző 1 következőúj komment

ismeretlen#1 dátum: 2005-06-30 02:18Válasz
Nagyon ütős film, eddig simán az év legjobbja!