KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Georgia

Barna György

„No more hard times...” – énekli a túlélők magabiztos és letisztult hangján Georgia, a sikeres énekessztár. A stadionnyi rajongó nagy tapssal díjazza a sikeresség sikeres önkifejezését. Georgia életében a kemény idők – ha voltak – nyomtalanul elmúltak. Miután leénekelt, hazamegy, vacsorát főz a mintaférjnek és a mintagyerekeknek. Még jut ideje arra is, hogy húga, Sadie sötét szellemeivel birkózzon. Sadie (Jennifer Jason Leigh) alkoholista, narkós és kallódó elem. Kocsmákban énekel, haknizik, a „no more hard times” nyöszörgő-könyörgő előadásmódjára viszont kevesen kíváncsiak. A rendező, Ulu Grosbard, (True Confession; Straight Time) a filmet a végkifejletig mit sem változó alaphelyzet bemutatásáig rendezi, majd a nézőt – a talán éppen ezért túl is pingált színészi játékra bízza: Georgia némelykor már túl szemüveges, túl jólfésült és túl rideg, míg Sadie néha ki sem látszik az olyan kitűzők alól, mint a láncbagózás, a fecs kendő arzenál, az új nap – új tetkó, a gyors-szex és a „kézi-Jim Beam”. A történet két különböző élet- és énekestípus rajza, relációs jelek nélkül. A szalonköltő és a poeta natus párbaja. A rossz fiú („Jagger-félék”) és a jó fiú („McCartney-félék”) le gitimitásharca – lehetne, ha jőne némi drámai végzet. A film ugyan végig forral valamit, de meglehetős kis lángon. Biztonsági mozi, amit Georgia készített Sadie-ről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=36