KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A lelőhely

Vajda Judit

Prospect – amerikai, 2019. Rendezte és írta: Christopher Caldwell és Zeek Earl. Kép: Zeek Earl. Zene: Daniel l.K. Caldwell. Szerelők: Sophie Thatcer (Cee), Jay Duplass (Damon), Pedro Pascal (Ezra), Arthur Derenleau (Fahr). Gyártó: BRON Studios / Depth Of Field. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 100 perc.

 

Krízishelyzetben a néplélek behódolva az eszképizmusnak előszeretettel fordul a múlt vagy a jövő felé. Miközben a kilencvenes években ennek megfelelően a western műfaja élte a reneszánszát, és számtalan revizionista vadnyugati film született, addig a 2000-es, 2010-es évek a science-fiction műfaji megújításának kedveznek. Duncan Jones Holdjától kezdve a Natalie Portman főszereplésével készült Expedíción át a Claire Denis és Robert Pattinson együttműködéséből született Csillagok határán című filmig sorra érkeznek az olyan arthouse sci-fik, amelyek jellemzően kis költségvetésből valósulnak meg, nem a látványosság a céljuk (legalábbis nem a műfajtól megszokott színes-szagos értelemben), letisztultak, témájukban nem feltétlenül a jövő problémáit kutatják, játszódhatnának akár a jelenben is, és ha nem is mind kamaradarabok, jellemzően kevés szereplőt mozgatnak. Míg régen a téma tudományos része, a társadalomkritika vagy a mese volt a lényeg, addig ezek a revizionista sci-fik józanok, nem prédikálnak és a jelenben élnek.

Ebbe a sorba illeszkedik a Christopher Caldwell-Zeek Earl alkotópáros bemutatkozó nagyjátékfilmje is, amit saját korábbi kisfilmjük ihletett. A Lelőhely – eleinte legalábbis – egy apa és tinédzserlánya története, akik egy távoli holdon értékes drágakövek után kutatva rablógyilkosokba botlanak, majd a lány csakhamar egy új társsal az oldalán kénytelen menekülni, akit addig az ellenségének tekintett. Miközben az idegen hold dzsungelében az öntudatra ébredő főhősnő rájön, hogy akit jónak gondolt, nem feltétlenül az, és akit rossznak lát, cselekedhet jót is, új apafigurára lel (amit az alkotók csodás kis párhuzamokkal hangsúlyoznak). A Lelőhely egyrészt a bizalom meséje, ami lassan és elég visszafogottan csordogál ahhoz képest, hogy érzelmi dolgokra reflektál, másrészt szikár coming-of-age mozi, egészen apró katarzissal a végén.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14297