KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Örökség

Tüske Zsuzsanna

Hereditary – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Ari Aster. Kép: Pawel Pogorzelski. Zene: Colin Stetson. Szereplők: Toni Colette (Annie), Gabriel Byrne (Steve), Alex Wolff (Peter), Milly Shapiro (Charly). Gyártó: PalmStar Media. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 126 perc.

 

Az utóbbi időben egyre több cizellált és emlékezetes műalkotás került fel Hollywood horror-polcára. Az egyszeri ijesztgetésre legyártott bóvlik lomtárából magasan kiragyognak, sőt a multiplex-nagyközönségben is hálás és nyitott befogadóra találnak az olyan friss szemléletű, első vagy másodfilmes író-rendezők szerzői alkotásai, mint a Tűnj el! (Jordan Peele) vagy a Hang nélkül (John Krasinski), amelyek már nem csak az érzékeket, de a lelket is célba veszik. A sort idén az eddig rövidfilmeket jegyző Ari Aster folytatja az Örökséggel, amelyben szintén kulcsszóvá válik a bizarr fantasztikum (Tűnj el!) és műfaji témává a legmélyebb családi gyász szívszorító fájdalma (Hang nélkül).

Miután a Graham-család elveszíti meghatározó tagját, Ellent, a nagymamát, az egyébként is különös, álomkórszerű melankóliában lézengő, négyfős famíliában egyre furcsább dolgok történnek. Az események középpontjában az édesanyja elvesztésétől inkább megkönnyebbült Annie és a hátborzongató nagyihoz közel álló, különc és zárkózott kislány, Charly áll. Még le sem telik a gyászidő, amikor egy újabb haláleset, egy valódi tragédia következik be, amely szinte révületbe ejti Annie-t, felszínre hoz minden bűntudatot és félelmet, valamint egyre közelebb viszi a családot bizarr és borzongató örökségéhez. A ‘70-es évek horror-fénykorát idéző, visszafogott szerzői eszközökkel és drámai érzékenységgel felépített Örökségben a fájdalom és veszteség mélysötét szépségű tónusai keverednek a nyomasztó atmoszférába: fojtogató hangulata lassacskán körbeveszi a nézőt is, így végül nem csak egy ismerősnek tűnő, mégis ismeretlen, sőt zavarba ejtő helyre találunk – de a hosszú megvonás után ismét átléphetünk a valódi mozi világába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13741