KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Boldog halálnapot!

Rusznyák Csaba

Happy Death Day – amerikai, 2017. Rendezte: Christopher Landon. Írta: Scott Lobdell. Kép: Toby Oliver. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Jessica Rothe (Tree), Israel Broussard (Carter), Ruby Modine (Lori), Charles Aitken (Gregory), Laura Clifton (Stephanie). Gyártó: Blumhouse Productions / Digital Rot Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 96 perc.

A slasher a nyolcvanas évekre véres vigyorral szakosodott a tinik leölésének bűnös élvezetére: a néző már nem azért ült be a sokadig Péntek 13-ra vagy Halloweenre, illetve ezek koppintásaira, hogy a szimpatikus főhősnőnek szorítson, de még csak nem is feltétlenül a suspense-ért, hanem azért, hogy szexéhes, részeges és tahó, eleve mészárszékre szánt, lengén öltözött mellékszereplők brutális és elvárt halálát bambulva eressze ki a hétköznapok gőzét. A Boldog halálnapot! a zsáner posztmodern darabjaként másfél óra alatt építi újjá, méghozzá a nulláról, a szimpatikus áldozat típusfiguráját a különösebb érzelmi hatás nélkül elveszejthető áldozatból. Amikor Tree (Jessica Roth abszolút meggyőző) először kenődik a maszkos gyilkos késére az Idétlen időkig horrorverziójában, az még csak annyira hatja meg a nézőt, mint amikor Jason a huszonharmadik részben lekaszál egy arrogáns mellékszereplőt, akinek még a forgatókönyvíró sem jegyezte meg a nevét soha. De aztán, ahogy újra meg újra kénytelen átélni ugyanazt a napot, újra meg újra mindhiába próbálva elkerülni a halálát, lassan ráébred a jellemhibáira, a benne tátongó ürességre, és fokozatosan jobb emberré válik. A film a műfajtól szokatlan intelligenciával és humanitással ássa elő a karakter viselkedése mögött meghúzódó okokat.

A Parajelenségek-szériában indult Christopher Landon műfajkeverékében a horror, a dráma és a mindkettőt kiszolgáló humor végig következetesen, kéz a kézben jár, vagyis minél többször hal meg Tree, annál mélyebbre látunk a személyiségében, és annál inkább válik legitim hősnővé, akiért érdemes a vászon előtt maradni. A Boldog halálnapot! így nem csak a saját jogán érdekes és élvezetes darab, de a jellemfejlődésen keresztül ráadásul feloldja a slasherek szexizmusának (félmeztelen eye candyk lemészárlása) és feminizmusának (erős, független final girl) ellentmondását is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13456