KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kosok

Kolozsi László

Hrútar – izlandi, 2015. Rendezte és írta: Grimur Hákonarson. Kép: Sturla Brandth Grovlen. Zene: Atli Örvarsson. Szereplők: Sigurdur Sigurjónsson (Gummi), Theodór Júliusson (Kiddi), Charlotte Boving (Katrin), Jon Benonysson (Runólfur). Gyártó: Netop Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 93 perc.

 

Az alig több mint háromszázezres Izlandon mindenki pontosan ismeri a családfáját, számon tartja a közelebb és távolabbi rokonokat, vagyis az ország inkább hasonlít egy nagy családra, mint egy spontán létrejött közösségre. A Kosokból nem csak az derül ki, hogy ez nem jelent mindenképpen és feltétlenül jó viszonyt, hanem az is, hogy a családfakutatás gerjedelméből részesülnek a haszonállatok is: az is nyilván van tartva, melyik juh, melyik alomból származtatható, kik a közös ősök. Gummi, a szakállas, kissé a télapót idéző pásztorcsalád sarj, részesül a modernizált Izland szűkös örömeiből: komolyzenét hallgat, van fürdőszobája, a többi falubéliéhez hasonlító kőháza, fűtött csűrje, összkomfortos birkaólja, de a külsőségeken kívül nem sok nyomát lelni fel a változásoknak. Minden olyan, mint évszázadokkal korábban. Gummi olyan szeretettel öleli a birkáit, mintha rokonai lennének. Márpedig egy olyan életben, melynek középpontjában az állat áll, mi sem lehet fontosabb egy állatszépségversenynél. A helyi versenyen Gummi kosa a szintúgy pátriárkaszerű, szintén vörös szakállas, Kiddi birkájával szemben marad alul. Ez a sérelmének eredője, ez a drámai csata kezdete. Kiddi és Gummi, bár testvérek, negyven éve nem beszélnek egymással. Gummi nem tudja elviselni a vereséget, és surlóvész jeleit kreálja a győztes állatra.

Hákonarson filmjében a vész olyan lesz, mint egy önbeteljesítő, végzetes jóslat. Minél jobban elfajul a testvérek küzdelme, minél inkább magukra maradnak, minél vadabb lesz az izlandi táj, annál inkább hat a történetük ősi, bibliai történetként. Mintha az ősatyák földjén járnánk. A tél is olyan, mintha az ősidőkből jönnének viharai. Súlyos ősi, gyönyörű történet a Kosok. Izlandi megváltástörténet. Istenek nélkül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/12 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12514