KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A kilencedik légió

Baski Sándor

Centurion­ – brit, 2010. Rendezte és írta: Neil Marshall. Kép: Sam McCurdy. Zene: Ilan Eshkeri. Szereplők: Michael Fassbender (Quintus Dias), Dominic West (Virilus), Olga Kurylenko (Etain), David Morrissey (Bothos), Ulrich Thomsen (Gorlacon). Gyártó: Celador Films. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 97 perc.

 

Neil Marshall rendezőt pár éve még a brit horror egyik megújítójaként ünnepelték a hozzáértők, a valóban stílusos és idegtépő The Descent – A barlang után azonban egy paródiának is beillő, nagyköltségvetésű poszt-apokaliptikus hommage-filmmel (Végítélet) rombolta le a reputációját. A kilencedik légióval látszólag egy újabb műfajban próbálja ki magát – kosztümös akciófilm a Gladiátor és a 300 után szabadon –, a látványos külsőségek mögött azonban ezúttal is kedvenc alaptémáját, az üldözést-menekülést variálja, mindezt főként az üldözöttek perspektívájából bemutatva. A Démoni harcosok farkasemberei, a The Descent barlangi szörnyei és a Végítélet kannibál punkjai után ezúttal egy kelta törzs, a piktek tagjai alakítják a vérszomjas vadászok szerepét. Akik menekülnek: a Római Birodalom Britanniába vezényelt kilencedik légiójának életben maradt katonái, mélyen az ellenséges vonalak mögött rekedve, idegen terepen.

Marshall ezúttal sem bonyolítja túl a történetet (ő jegyzi a forgatókönyvet is), a játékidő nagy része epileptikus vágásokkal prezentált üldözési- és harcjelenetekből áll. Előbbiek meglehetősen fantáziátlanok (az elcsépelt „ugrás a vízesésbe” szekvenciát sem sikerült kihagyni), utóbbiak pedig szó szerint tocsognak a vérben, felülmúlva a rendező korábbi munkáinak brutalitását is. Csakhogy míg A barlang esetében a gore a horrorfilmes eszköztár hatékony eszköze volt, a felhasadó koponyák és a kiömlő belek itt csak olcsó látványosságként szolgálnak. A kilencedik légió legnagyobb baklövése azonban az, hogy nem tud, vagy nem akar olyan karaktereket teremteni, akikért a néző őszintén szoríthatna. Nem derül ugyanis ki, hogy a megszállóként érkező rómaiak – a Michael Fassbender által alakított, társainál egy árnyalatnyival szimpatikusabb Quintus Dias-t is beleértve –, mennyiben lennének különbek, mint az otthonukat védelmező piktek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10256