KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Elcserélt szerelem

Szalma és csiriz

Lukácsy Sándor

 

Szalkai Sándor új filmvígjátéka egy pesti fiatalemberről szól, aki természetesen szerelmes. Egy kőszegi kiránduláson új csajjal ismerkedik meg, belészeret, s mindjárt be is telepíti a szülői hajlék fiúi különszobájába. A pesti kislány, mit sem tudva a fordulatról, meg-megjelenik a fiú lakásán; a szülők dolga, hogy a vetélytársnők találkozását megakadályozzák. Izgatott keresztbe-kasba utazgatás kezdődik Pest és Kőszeg között, melyben nemcsak a fiatalok vesznek részt, hanem a fiú apja, sőt a kőszegi csaj férje is. A kőszegi csaj könnyűvérű démon, megpróbálja elcsábítani az apát, ez azonban, némi ingadozás után, elmenekül a kisvárosi szállodaszobából, nem akarván megcsalni a fiát. Áldozata, sajnos, teljesen hiábavaló, mert Pesten közben minden elrendeződött: a fiú dobta a kőszegi démont, s új pesti kislányba lett szerelmes, és az elhagyott pesti kislány is megvigasztalódik egy új fiúval. A démon pedig visszamegy a férjéhez. A szülők tág szemeket meresztenek a fiatalok folyamatos össze- meg szétboronálódása láttán, mindvégig értetlenül asszisztálnak a történethez.

Nem is tehetnek egyebet. Ezeket a fiatalokat ugyanis nem lehet megérteni. Viselkedésük motiválatlan. Megszoktuk, hogy könnyedebb vígjátékokban a szereplőket szeszélyes dróton rángatja a szerző egyik tótágas helyzetből a másikba. De a jellemzésnek, a cselekedetek motiválásának legalább valami halvány mázát elvárjuk. Itt azonban a rendező (és szerzőtársa, Kállai István, akinek a novellájából készült a film) még a látszatról sem gondoskodott. Miért akarja elcsábítani a kőszegi démon az apát? „Nekem mindig az ilyen érett férfiak tetszettek” – mondja. Mármost ez mi? Egy közhely paródiája? A film menete sehol sem mutat fel parodizáló szándékot, marad tehát a közhely, a maga eredeti, zörgő mivoltában.

Egy múzeumban, mely rosszul értelmezett tágassággal határozta meg gyűjtőkörét, történelmi személyiségek szobrait látom – szalmaszálakból. Sápadt figurák és szánalmas látvány. Akárcsak ez a film: vérbőnek szánt szereplőiből éppen az hiányzik, ami emberi lénnyé tenné őket: a vér. Szalmából vannak.

A szalmaszálakat persze valamivel össze kellett ragasztani; mondjuk csirizzel. A csiriz az eszmei mondanivaló. Annak idején megesett, hogy gimnazista lányom velem íratta meg a házidolgozatát, ha az verselemzés volt. Sosem tudtam megírni jelesre. „Atyám, te mindig elfeledkezel az eszmei mondanivalóról.” Szalkai Sándorék, sajnos, nem feledkeztek el. A csirizes tálból vastagon kenték föl a tanulságot: 1. felnőtt gyermeked ne kényeztesd el túlságosan (mert különben ingázhatsz Pest és Kőszeg között); 2. tanulj meg szépen beletörődni az öregedésbe (mert különben megfájdítja a szívedet egy démon).

S ha már úgyis a filmkészítők keze ügyében volt szalmaszál és csiriz, tellett még egy-két figura összeragasztására. Vígjátékokban szükség van úgynevezett karakterszerepekre. Ezek, mint a név is elárulja, miniatűr jellemtanulmányok, rendszerint kitűnő színészekre bízva, akik egy rövid jelenetben is eleven alakot tudnak formálni. A szalma azonban nem tud megelevenedni. Az öreg hölgy (Gobbi Hilda), aki haldoklik vagy legalább is a halálát várják, hogy megüresedjék a lakás, jó étvággyal krémest zabál a betegágyán. A kőszegi démon papája (Szirtes Ádám) orvosnak véli a pesti apát, s megvizsgáltatja vele magát; vetkőzése közben láthatjuk hemingway-i szőrzetét. Csak karaktereket nem látunk.

A többi színész? Avar István egy darabig küszködik az apa szerepével, aztán csüggedten hasonul a többi szalmabábhoz. Moór Marianna feladata, feleségként, csak annyi, hogy tartsa az eszmei mondanivaló csirizes tálát. A fiatal színészek nevét kíméletből nem írom le; kivéve Görbe Nóráét, aki első filmjében csinos volt, most pedig azt kell elhitetnie, hogy ő a csúnya lány, és ez sikerül is neki. Egy éktelen nagy szemüveg segíti hozzá.

Az egész filmben ez a szemüveg az egyetlen alkatrész, mely nem szalmából való.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 24. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6886