KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bajnokok

Soós Tamás Dénes

Campeones – spanyol, 2018. Rendezte: Javier Fesser. Írta: David Marqués és Javier Fesser. Kép: Chechu Graf. Zene: Rafael Arnau. Szereplők: Javier Gutiérrez (Marco), Jesús Vidal (Marin), Gloria Ramos (Collantes), Roberto Chinchilla (Román), Jesús Lago (Jesús). Gyártó: Instituto de Crédito Oficial (ICO) / Marenostrum Producciones / Morena Films. Forgalmazó: Cirko Film. Szinkronizált. 124 perc.

 

Érzékenyítő vígjátékkal van dolgunk, melyben arrogáns edző szegődik a mentálisan sérült játékosokból álló, szedett-vedett kosárlabdacsapat élére, hogy összekovácsolja őket a bajnokságra, és közben fontos életleckéket tanuljon összetartásról, barátságról, empátiáról. A tömegfilmes tematikák két nagy túlélője, a szertelen kisgyermekek/kisállatok hatására felengedő, mogorva férfi kapaszkodik itt össze az esélytelen lúzerekből faragott, de legalább erkölcsi győzelmet arató sportcsapattal, a felemelő feel good komédiák égisze alatt.

A biztonsági játék fogalmát épp az ilyen filmekre találták ki, ennek megfelelően nem is maradt el a közönségsiker Spanyolországban, ahol a Bajnokok egy meglepő fordulattal még Asghar Farhadi spanyol nyelvű filmjét (Mindenki tudja) is kiütötte a nyeregből a tavalyi Oscar-nevezési versenyben. Annyiból megérdemelten, hogy Javier Fesser rendező színes és szórakoztató kosárcsapatot verbuvált, akiket nem humoristák, hanem valóban sérült civilek alakítanak, többségükben olyanok, akiknek a külsejét sem kellett elrajzolni ahhoz, hogy égimeszelő Frankenstein-szörnyként vagy kövérkés metálénekesként belesimuljanak a vígjáték díszletei közé. Eredeti figuráiknak köszönhetően lesz nézhető, ugyanakkor épp emiatt is válik problémássá a Bajnokok, amely legalább annyiszor invitál arra, hogy a hátrányos helyzetű csapat kinézetén vagy esetlenségén nevessünk, mint ahányszor velük együtt kéne. Nézőfüggő, hogy ki-ki ezt rossz ízlésű humorizálásnak vagy az elfogadás legmagasabb fokának tekinti, az viszont már súlyosabb akadályokat gördít a felhőtlen szórakozás útjába, hogy a film merészen túlnyújtott játékidejében a sablonokat sem képes feszes profizmussal követni, következetes karakterépítés híján pedig a finálétól sem érdemes jó értelemben vett, katartikus giccset várni. Kacagtató komédia helyett csupán figyelemre méltó casting-videó lett a spanyolok aktuális sikerfilmje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14175