KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Briliáns válás

Kovács Kata

Brillantissime– francia, 2017. Rendezte: Michele Laroque. Írta: Geraldine Aron darabjából Lionel Dutemple és Benjamin Morgaine. Kép: Kika Ungaro. Szereplők: Michele Laroque (Angela), Kad Merad (Steinman), Francoise Fabian (Claire), Gérard Darmon (Georges), Rossy de Palma (Charline). Gyártó: StudioCanal / Nolita Cinema / Princesse Bell. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 95 perc.

 

A tavalyi év legmenőbb francia női mozija, az Ötven tavasz nyomdokain járó Briliáns válás komédiája harsányságban több, eleganciában kevesebb elődjéhez képest, holott a főszerepet alakító Michele Laroque (Addig jár a korsó a kútra, A szomszéd) nem kevésbé karizmatikus színésznő, mint az Aurore-t játszó Agnès Jaoui: ám túlvállalta magát, amikor – pályája során először – a rendező-forgatókönyvírói székbe is beleült. Mindkét film egy változó korba lépő, magányos nő válság-története, női kapcsolatokkal a középpontban, anya-lánya egymásra találással, és a B-oldal megkezdésének nagy, önreformáló ráébredéseivel. Laroque ráadásul egy olyan darabot adaptált, amelyben már a színpadon is szerepelt, a gyöngyvásznon mégsem sikerült valódi mélységet előcsalni az egyébként meglehetősen banális történetből és figurából. De míg a szomorkásabb Ötven tavasz a melodráma (bár néhány összetettebb poén révén a szatíra irányába is kacsintgat), addig a Briliáns válás végig habkönnyű vígjáték.

Angela ragyogó és csinos felső-középosztálybeli nő, akit karácsony napján egyszerre hagy faképnél a férje egy fiatalabbért és a nagykamasz lánya az önállósodás jegyében, majd néhány kerülőút után minden szakmai dilemmától mentes szerelmi kapcsolatba keveredik nem épp karizmatikus terapeutájával, a tökéletesen súlytalan mellékszálakon pedig egy excentrikus legjobb barátnő, egy új barát, a narcisztikus édesanya és a család cuki labradorja terelgeti egy boldogabb élet felé. A menopauzával újrakezdő nők történetei a moziban általában az érdekes színészi alakításoknak köszönhetik főbb érdemeiket (mint a legismertebb példák, az Egyszerűen bonyolult Meryl Streeppel, vagy a Minden végzet nehéz Diane Keatonnal) – a Briliáns válást pedig éppen ennek hiánya sorolja a feledhető francia komédiák közé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13845