KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fák jú Tanár úr! 2.

Forgács Nóra Kinga

Fack ju Göhte 2 – német, 2015. Rendezte és írta: Bora Dagtekin. Kép: Andreas Berger. Zene: Michael Beckman. Szereplők: Elyas M’Barek (Müller), Karoline Herfurth (Lisi), Katja Riemann (Gudrun), Jella Haase (Chantal). Gyártó: Constantin Film Produktion. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 115 perc.

 

A Fák jú Tanár Úr! a tavalyi ősz egyik üde színfoltja volt, „mocskos szájú, immorális és végtelenül érzelmes” komédia, amiről majdnem egy éve azt írtuk ugyanitt, a filmből elcsenve a mondatot: „Egy segg, aminek van szíve.” Amekkora pozitív meglepetés volt az első rész, akkora csalódást okoz a folytatás.

A Fák jú Tanár úr! 2. visszatérő főhőse, a börtönviselt áltanár ezúttal az egykori balhéból megmaradt szajré másik részéért küzd, nem a pénz, hanem a gyémántok kerülnek a középpontba. A hosszabb, nagyobb, látványosabb és még sokkal eladhatóbb folytatás félresiklik. Hősünk egy kazalnyi kétségbeejtően rendetlen lurkóval Thaiföldre utazik, mert a gyémántok egy jótékonysági gyűjtés plüssállat-rakományával oda kerültek. Már ekkor sem igazán értjük, hogy mi történt egykori, szerethetően balfék karaktereinkkel, most mindenki bántóan harsány és ostoba. Pedig csak ezután hág a tetőfokára a káosz, a túlbonyolított történet Németország minden jelentősebb társadalmi és szociális problémáját igyekszik megoldani a bevándorló családok helyzetétől a közoktatás ügyes-bajos dolgain keresztül a fejlődő országok problémáiért vállalandó felelősségig. Ez így sok. Ha néhány percre fel is bukkan az első részt jellemző, a nézőt is magával ragadó, jófajta érzelmesség a thaiföldi cunami után árván maradt gyermekek és a Németországban, saját családjukban magányosan felnövő kamaszok egymással párhuzamba állított sorsával kapcsolatban, ezt leszámítva valójában tét nélküli is az egész ámokfutás. Mindeközben a Fák jú Tanár úr! 2. indokolatlanul hosszú, különálló blokkokra és image videókra esik szét, és soha, de soha nem akar véget érni, még a sokadik lezáró pont után is jön egy szellemeskedő stáblista és egy „kivágott jelenetek”-parádé. Az első részt jellemző karneváli hangulat helyett viszont csak valami izzadságos imitációja marad a szellemes anarchiának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12478