KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

The Expendables - A feláldozhatók 3.

Kránicz Bence

The Expendables 3 – amerikai, 2014. Rendezte: Patrick Hughes. Írta: Katrin Benedikt, Dave Callaham és Creighton Rothenberger. Kép: Peter Menzies Jr. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Sylvester Stallone (Ross), Jason Statham (Lee), Antonio Banderas (Galgo), Mel Gibson (Stonebanks), Wesley Snipes (Doc). Gyártó: Nu Images / Millenium Films. Forgalmazó: ProVideo. Szinkronizált. 126 perc.

 

Maradt-e még talonban a nyugdíjkorhatár felé közelítő, ám továbbra is hadra fogható akciósztár Hollywoodban? Kivel lehetne bővíteni a feláldozhatók nosztalgikus múltidézésre és tét nélküli szórakoztatásra felesküdött különítményét? Ezek a menetrend szerint, kétévente érkező Expendables-filmek fő kérdései, mivel Sylvester Stallone egyelőre a folyamatos bővülésben látja az immár trilógiává terebélyesedő sorozat túlélésének kulcsát. Az új igazolások (a kissé idétlenül bohóckodó Banderas kivételével) jól illenek a csapatba, ráadásként magánéleti viszontagságaik is terítékre kerülnek, Snipes adócsalásától a számkivetetté váló Gibson fájdalmaiig – Stallone afféle szakszervezeti vezetőként kínálja a jóvátétel lehetőségét mindazoknak, akik hibáztak.

Hogy kidomborítsák a veterán hősök erényeit, az alkotók néhány talpraesett fiatalt is csatasorba állítanak, akiknek persze van mit tanulniuk ravaszság és alkalmazkodó-készség terén. Az új szereplők egymás sarkát tapossák, ennek ellenére a film nem tűnik zsúfoltabbnak az előzményeknél. Komoly fegyvertény, hogy sem a nélkülözhetetlen ős-bandatagok, sem a bizonyítani kész újoncok nem tűnnek feleslegesnek, a forgatókönyv ezzel elkerüli A feláldozhatókhoz hasonló ensemble-filmek legnagyobb veszélyét. Ami marad, az kétórányi magas fordulatszámon pörgő örömmozi, a széria legemlékezetesebb fináléjával. Azonban nagyon úgy tűnik, hogy a bosszúálló és/vagy túszszabadító küldetésekre épülő narratívában nem maradt több lehetőség. Hiába egyértelmű, hogy a pár mondatra feltűnő kiválóságok helyzetbe hozásához bármilyen alibitörténet megteszi, az előkészítés alatt álló negyedik részben mégis illene változtatni a végképp elhasznált sémán. Erre pedig nem sok esély mutatkozik, amíg Stallone receptje kimerül annyiban, hogy egyre több karaktert mozgat egyre monumentálisabb akciószekvenciákban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11766