KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Kimberly Potts: George Clooney. Az utolsó filmcsillag

Ó, testvér, merre visz az utad?

Gervai András

A színész közreműködése nélkül készített gazdag pályarajz.

Kimberly Potts gazdagon dokumentált élet- és pályarajzában Clooney lassan meglóduló karrierjének történetét, tévésorozatai és filmjei megszületésének, forgatásának és fogadtatásának részleteit, dokumentumait mutatja meg, s bepillantást enged a hollywoodi film- és szórakoztatóipar kulisszái mögé, a sztár-, és pénzcsinálás rejtelmeibe. Egyedül talán annak a gyakori emlegetését és a példákat érezzük feleslegesnek, hogy a színész hogyan mókázott a forgatásokon. Az amerikai újságírónő ugyan nem hallgatja el a saját véleményét, de inkább kritika-, és interjúrészleteket idéz és szembesít, hősét azonban érdekes módon nem interjúvolta meg. A furcsa című könyvet (miért lenne Clooney az utolsó sztár?) alapos filmográfia, rengeteg információt tartalmazó kronológiai összefoglaló, forrás- és tárgymutató, és gazdag képanyag egészíti ki, valamint az 1964 és 1976 közötti 100 kedvenc Clooney-film listája. Ebben csak hat nem angol, amerikai film található: Antonioni, Bertolucci, Costa-Gavras, Godard, Lelouch és Kalatozov egy-egy opusza.

Clooney – akiben már kisfiúként tombolt a szereplési vágy – 1982-ben, 22 éves korában, félbehagyott egyetemi tanulmányok után érkezett Beverly Hillsbe, világmegváltó tervekkel. Jó egy évtizedig azonban nem jutott egyről kettőre: középszerű, vagy gyengébb televíziós sorozatokban, és 15 bukott próbaepizódban (pilotban) játszott többnyire érdektelen karaktereket, amíg – kitartásának és magabiztosságának is köszönhetően – szerződtették a Vészhelyzet sorozatba, dr. Doug Ross gyerekorvos szerepére. Bár igazából mindig is filmes karrierre vágyott, 1994-től öt évadon át okosan és óvatosan kitartott az egzisztenciális biztonságot nyújtó, és a belőle sztárt csináló széria mellett. Korábban nyolc felejthető, kínos filmben (például a Gyilkos paradicsomokban) játszott kisebb-nagyobb szerepet, a legelsőt André Szőts moziba soha nem került, részben Magyarországon forgatott munkájában, a Grizzly II: The Koncertben – most azonban gondosan szelektálhatott a beérkező sok ajánlat közül. A Robert Rodriguez rendezte Alkonyattól pirkadatig (1996) meghozta számára a szakmai elismerést, a stúdiók pedig elkezdték forgatókönyvekkel bombázni. Rendezte többek között Terrence Malick, Stephen Frears, Alexander Payne, a leggyakrabban pedig Steven Soderbergh (vele közös produkciós céget is alapított), és a Coen testvérek.

A Viharzóna (2000) volt az első filmje, amely elsöprő anyagi sikert aratott, de a neve még mindig nem bizonyult eléggé közönségcsalogatónak. Áttörést jelentett, hogy 2006-ban ő lett az Amerikai Filmakadémia történetében az első, akit két különböző filmért egyszerre három Oscarra is jelöltek: a Sziriánáért a legjobb mellékszereplő, a nagyszerű Good Night, and Good Luck című filmért pedig a legjobb rendező és a legjobb forgatókönyv díjára. Potts szerint művészként csak ekkortól teheti szabadon, amit akar.

Clooney az elmúlt közel két évtizedben fokozatosan találta meg, építette fel önmagát. A szívdöglesztő férfiból televíziós manírjait levető, szerepeit gondosan megválogató, jó színész, fajsúlyos, politikailag elkötelezett filmek rendezője lett. Közéleti szerepet is vállal, kiáll fontos ügyekért, értékekért, elítélte például az iraki háborút. Az ENSZ jószolgálati nagykövete: Not On Our Watch nevű alapítványa és két darfúri dokumentumfilmje segítségével (is) fel akarja hívni a világ figyelmét a humanitárius katasztrófákra. A sztárságot tartalommal tölti meg, népszerűségét a közösség javára használja fel.

Jaffa Kiadó, 2012. Rézműves László fordítása


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11207