KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A zöld sárkány gyermekei

Békaperspektíva

Kolozsi László

Miklauzic Bence filmje természetfilmként is nézhető. Egy furcsa pár, két eltérő kultúrájú ember barátságának alakulását követhetjük nyomon.

A Zöld sárkány gyermekei, középpontjában két férfi kapcsolatával, értelmezhetõ úgy is, mint egzisztencialista dráma, amely az emberi viszonyok kétértelmûségét elemzi – azt igazolandó: minden valóságos élet találkozás – , és úgy is, mint buddy film.

Alkotói természetesen arra törekedtek, hogy a két kifejezetten furcsa, a nyertesek közé semmiképpen sem sorolható férfi kapcsolatának alakulását nézve annak megértéséhez kerüljünk közelebb, miként is lesz önmegismerésünk mélyebb, annak köszönhetõen, hogy megismerjük és megértjük a másik embert; elfogadjuk különös szokásait, idegen vonásait. Ez a csöndesen és lassan csordogáló, egy kínai férfi és egy magyar ingatlanos barátságát fókuszba állító történet arról kívánt tudósítani, miként válunk a másik közelségétõl fogékonyabbakká az érzelmekre.

Az egymással néhány kínai mûanyag tárgy és a Tesz-Vesz szótár segítségével kommunikáló felek azonban több mint békaugrásnyira vannak az egymásra találás nagy kalandjától (a másik megértésétõl) a mai magyar pocsolyavalóságban. A két egymás iránt érdeklõdõ, ám a teljes elfogadáshoz meglehetõsen fásult és gyámoltalan fél mozgását bõven van idõ megfigyelni. Az antropológiai izgalmak persze nem hasonlíthatók a történet gerjesztette izgalmakhoz. A nézõ türelmes figyelemmel követheti a felek közeledését, konfliktusait. A lápmezõ (az életterek) ábrázolásában mindenesetre Miklauzic és csapata igen erõs.

A haver-filmekben együtt kerülnek bajba a társak, egyikük túlságos magabiztossága miatt, és egymás segedelmével másznak ki a gödörbõl. Annak, aki mindig bakot tart, általában be nem áll a szája. A másik a hablatyolást nehezen tûri. A zöld sárkány gyermekei egyik hõse sem szószátyár. A csöndes ingatlanos (Rátóti Zoltán visszafogott, megfáradt középkorú menedzser: hiteles e szerepben is; most is bizonyítani tudja, hogy egyik legkiválóbb filmszínészünk) minden nap betér a raktárba, amit el kell passzolnia. A telephely õrizetével megbízott kínai, Wu napjait ebben a Made In China feliratú dobozokkal telezsúfolt térben tölti. Útlevelét is elvették, nem sok választása maradt: ellenérdekû fél. Eleinte csak méregetik egymást, a másik közelébe merészkednek, majd furcsa közös rituálékat alakítanak ki: labdát rúgnak, dobozba bújnak (a klausztrofóbiát leküzdendõ), a tetõrõl ráugranak dobozokra (pont, mint a kaszkadõrök), sebességmérõ-óra elõtt futnak, pizzát rendelnek. Napjaikat ezek a rituálék tagolják.

Wu leginkább csak a mandarin kínait fújja (elképzelhetõ, az alkotók fél szemmel a létezõ legnagyobb piac felé is sandítottak). Olykor különös öröm ragyog az arcán. Az öröm forrása a Hatos becenévre hallgató pizzafutár-lány, akinek megjelenése, és kávézása a rítus része lesz. A raktárból a barátok egy mámoros éjjelen neonfényben úszó mûvízesést visznek a lánynak, aki álomittasan, az ajtót félig kitárva csak annyit tud kinyögni, „de hülye egy álom”. A film fanyar humora a szituációkra épül: tulajdonképpen minden szereplõtõl elég távol áll a cinikus humorizálás. Mintha ahhoz sem lenne elég merszük, hogy mondjanak valami frappánsat.

A férfihüllõk – egyikük se kifejezetten sárkány – közti rivalizálás nem vérremenõ. A Hatosért folytatott csöndes küzdelemben bármelyikük képes lenne lesunyt fõvel félreállni. A néha tündérien realista alkotás – a Gelléri Andor Endre mûveire ragasztott jelzõ azért is illik a filmre, mert hõsei kisemberek, a társadalom aljára szorultak – a lánynak szentelt jelenetekben áll a legközelebb ahhoz, hogy olyan legyen, amilyennek alkotói elképzelték: csöndes, szép. A Hatos bukósisakján tûzijáték tükrözõdik. A bukósisak alatt könnyek.

A kénytelenségbõl egyre jobban meghúzott büdzsé miatt lett A zöld sárkány gyermekei kung-fu-tanáros filmbõl raktárban játszódó buddy film. Az Ébrenjárókért Miklauzic Bence megkapta a Filmszemle legjobb forgatókönyvírójának járó díját. A hozzá hasonlóan keserédes hangulatú második nagyjátékfilm forgatókönyvében túl sok a sablon mentén megrajzolt jelenet. A film végkifejlete nemcsak kiszámítható, de érzelgõs is. Az ingatlanos végül nyélbeüti a raktár adás-vételét, jelleme alakul is némelyest, de ez is kevés a boldogsághoz. Nincs mire áldomást inni; a két barát útjai elválnak. Életterüket, a raktárat – ahol bár ezt maguk sem mernék bevallani maguknak, boldogok is voltak – otthagyják; ketrecharcos versenyek helyszíne lesz. A zavaros felszín alatt nagyobb hüllõk gyülekeznek.

 A ZÖLD SÁRKÁNY GYERMEKEI – magyar, 2010. Rendezte: Miklauzic Bence. Írta: Maruszki Balázs, Miklauzic Bence. Kép: Vecsernyés János. Zene: Jávorka Ádám, Hammer Zsolt. Vágó: Barsi Béla. Hang: Madaras Attila. Producer:Berger József. Szereplõk: Yu Debin (Wu), Rátóti Zoltán (Máté), Bánfalvy Eszter (Regina), Lengyel Ferenc (Béla). Gyártó: Mythberg Films. 89. perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10572